"A daltanulás kitûnõ minta mindenféle tanulásra" - véli Chris Ponting, a kutatás egyik résztvevõje, az Oxfordi Egyetem funkcionális genetikával foglalkozó munkatársa.
Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
A mindössze 14 gramm testtömegû ausztrál zebrapinty a második madár, melynek megfejtették DNS-ét, az elsõ a csirke genomja volt 2004-ben.
A bébipintyek a csecsemõkhöz hasonlóan gügyögéssel kezdik, majd a fiatal hímek utánozni kezdik apjuk énekét, így adják tovább nemzedékrõl nemzedékre a dalolás tudományát. Ráadásul a pintyek sok génje megtalálható az emberben is, így vizsgálatuk bepillantást enged az emberi beszédzavarok eredetébe, segíthet az autizmus, a szélütés utáni beszédzavarok, a dadogás és a Parkinson-kór jobb megértésében.
Mindezek adják a zebrapinty genomjának "az emberi idegtudományra való különleges alkalmazhatóságát" - állapították meg a Washington University kutatói, akiknek tanulmánya a Nature tudományos magazin legfrissebb számában jelent meg. Mindazonáltal a tanulásban közremûködõ valamennyi genetikai és molekuláris tényezõ feltárása nem lesz könnyû feladat.
A szakértõk korábban úgy vélték, 100 körüli gén lehet érintett a zebrapinty dalolásában, ám most kiderült, hogy legalább 800 ilyen génje van, ami megerõsíti a tanulási folyamat összetettségét. Sok gén, mely aktiválódik az éneklés során, nem kódol fehérjéket a szokásos módon, hanem a genom "hulladék DNS-nek" tartott részéhez tartozik. A zebrapinty genetikai állományának elemzése újabb bizonyítéka annak, hogy ezek a DNS-szakaszok valójában nem hulladékok, hanem igen fontos biológiai funkciók hordozói.
Az eddigi két madár génállományának elemzése után további tollas állatok következnek, a kutatók reményei szerint ez év végére elkészül a papagáj genomjának leírása.