Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
A tanulmányban összehasonlították 85 kutyafajta kilencszáznál több egyede, valamint mintegy kétszáz, vadon élõ szürkefarkas genetikai állományát. A minták a világ minden részébõl származtak, beleértve Észak-Amerikát, Európát, Kelet-Ázsiát és a Közel-Keletet.
Az eddigi legnagyobb ilyen jellegû elemzésben molekuláris genetikai technikával kerestek 48 ezernél több jelzõrészt (markert) az állatok teljes DNS-állományában. A kutatók megállapítása szerint a kutyák túlnyomó többségének több egyedi genetikai markere volt közös a közel-keleti farkasokéval, mint a másutt élõ farkasokéval. Némi rokoni kapcsolat az európai farkasok génállománya alapján is kimutatható volt.
Egyetlen említésre méltó kivétel, hogy genetikai kapcsolatot találtak kis számú kelet-ázsiai kutyafajta és a Kínában élõ farkasok között, ami azt jelzi, hogy némi keveredés lehetett közöttük.
A kutatás ellentmond egy korábbi genetikai tanulmánynak, amely szerint valamennyi kutya kelet-ázsiai eredetû. Az elõzõ tanulmány azonban csak a mitokondriális DNS-re alapult, amely a teljes genetikai állománynak csupán az a kis szakasza, amely a sejt energiaellátásáért felelõs mitokondrium nevû szervecskében található, nem pedig az osztódó sejtmagban.
Az elsõ archeológiai feljegyzések a kutyákról 31 ezer évvel ezelõttiek, egy dán doghoz hasonló állatra vonatkoznak, és Belgiumból származnak. Az elsõ közel-keleti kutyák 12-13 ezer évvel ezelõtt jelentek meg.
Mint Wayne elmondta, a mai kutyák 80 százaléka modern fajta, amely a Viktória korabeli tenyésztési "láz" óta alakult ki.