Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
"Hogyan lehet ezt megakadályozni? Ahogy nõ a jövedelem, úgy emelkedik a hús- és tejtermékek fogyasztása is: nincs ellenpélda a világon" - állapította meg Hervé Guyomard, a francia agrárkutatási intézet tudományos igazgatója, a Mezõgazdasági és élelmezési világrendszerek 2050 közeledtével címû Agrimonde-jelentés koordinátora.
Jelenleg földmûveléssel naponta fejenként 4600 kilokalóriát állítanak elõ, jóval többet, mint amennyi 6 milliárd ember ellátásához kell. Ebbõl a mennyiségbõl azonban 800 elvész már a szántóföldön (növénybetegségek, kártevõk, készletezés, stb. miatt), 1500-at az állatok takarmányozására fordítanak és további 800-at elpocsékolnak a fejlett országokban.
Ráadásul az állattenyésztés is túl drága a környezetvédelem szempontjából: a világ vízfogyasztásának 8 százaléka, az üvegházhatású gázok kibocsátásának 18 százaléka (több mint a közlekedésé) és a (szén-dioxidnál 21-szer erõsebb üvegházhatású) metán emberi tevékenységekkel összefüggõ kibocsátásának 37 százaléka írható számlájára.
Bár alapvetõ fehérjeforrás, a vörös hús nem "kifizetõdõ" az élelmezés szempontjából. "Három növényi kalória kell ahhoz, hogy egy kalóriához jussunk csirkehúsból, ez az arány disznóhúsnál már hét az egyhez, marhahúsnál pedig kilenc az egyhez" - hangsúlyozza Guyomard.
Így a világ gabonatermésének több mint egyharmada (37 százaléka) - gazdag országokban 56 százaléka - az állatok táplálását szolgálja a World Ressources Institute adatai szerint. Ez luxus, még ha Guyomard árnyalja is a képet, emlékeztetve a szarvasmarha mezõgazdaságnak nyújtott szolgálataira, például a trágyázás terén.
Ami a halászatot illeti, az óceánokat sem tekinthetjük már kimeríthetetlen spájzoknak. Philippe Cury, az IRD kutatóintézet szakmai igazgatója szerint a halászhajók száma kétszer-háromszor haladja meg az erõforrások megújulási képességét.
Ha ez az ütem fennmarad, valószínûleg az összes kereskedelmi céllal halászott faj eltûnik 2050-re. Amíg támadja az olyan nagy ragadozókat, mint a vörös tonhal, a fogyasztó tönkreteszi a rendszert - figyelmeztet Gerry Leape, a Pew Environment Group környezetvédõ szervezet illetékese.
Kevesebb halat kellene enni és ritkábban. A halgazdaságok sem jelenthetnek alternatívát, hacsak nem változtatnak erõsen környezetszennyezõ gyakorlatukon. Ráadásul a haltenyésztést is "túlfogyasztás" jellemzi: 4 kiló szardellára vagy szardíniára van szükség 1 kiló lazac, és akár 14 kiló halra egy kilogramm tonhal elõállításához.