Az amerikai kormány 78,5 millió dolláros (15,7 milliárd forint) tervet dolgozott ki az ázsiai pontyfélék Nagy-tavakba való bejutásának megakadályozására, mivel ezek a nem õshonos halak már a védett vizek környékén is feltûntek. A választott módszerek azonban nem tûnnek ígéretesnek a környezetvédõk szerint. Kritikájuk szerint a tervezett stratégia csak hosszú távú cselekvési tervet vázol fel arra, hogy hogyan lehetne megszüntetni a Michigan-tó és a Mississippi vízgyûjtõje között több mint száz éve létesített kapcsolatot. Az ehhez szükséges több évet a pontyok biztosan nem várják ki. 
Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
A tervezet ehelyett két tucat más módszert vázol fel - írja a Yahoo hírportálja (http://news.yahoo.com). Többek közt elektromos akadályokkal szabnának gátat a halak terjedésének, valamint hálók és mérgek bevetésével szabadulnának meg a már átjutott betolakodóktól. Ez meglehetõsen drága ahhoz képest, hogy valószínûleg nem elég hatékony a pontyok távoltartásához - vélekednek a környezetvédõk. A módszerek más része pedig olyan innováció, amely még csak a tervezés stádiumában van.
A környezetvédõk által dédelgetett megoldás - a tavak elszigetelése a Mississippi vízgyûjtõjétõl - azonban mintegy 110 kilométernyi csatorna és folyó áthelyezését, illetve létesítését jelentené. E hatalmas vállalkozás sem teljesülhet elég gyorsan, arról nem beszélve, hogy a Chicago zsilipjein át közlekedõ uszályok üzemeltetõi hevesen ellenzik.
A pettyes és a fehér busa - mindkettõ ázsiai eredetû pontyféle - az 1970-es években került ki az USA legdélebbi államainak halastavaiból, azóta nyomul folyamatosan északra, a Nagy-tavak felé. A halak elérhetik akár az ötvenkilós testtömeget is, hosszuk meghaladhatja az egy métert. Testtömegük akár negyven százalékának megfelelõ planktont képesek elfogyasztani egyetlen nap alatt, éhhalálra ítélve ezzel az õshonos növényevõ halakat - velük együtt pedig ragadozóikat is.
Az invazív pontyfélék már megfertõzték a Mississippi és az Illinois folyók egyes részeit, kiszorítva számos õshonos fajt. A kutatók nem egységes abban a kérdésben, hogy vajon a busák szaporodnának-e a Nagy-tavakban, amelyek vize hûvösebb, mélyebb, és ökológiailag is eltér a folyókétól. Abban azonban egyetértenek, hogy ennek empírikus vizsgálata nem éri meg a kockázatot.
Az már szinte biztos, hogy az ázsiai pontyfélék elérték a Michigan-tavat, DNS-üket ugyanis kimutatták belõle - bár halat még nem láttak. A kormány reméli, hogy elég alacsonyan tudja tartani számukat ahhoz, hogy ne szaporodjanak. Azt azonban senki sem tudja, mennyi idõ szükséges ahhoz, hogy visszavonhatatlanul megtelepedjenek a Nagy-tavakban.