Ha az állatot is képes bántani...

A nyilvánosság az egyik leghatásosabb és legeredményesebb fegyvere az olyan embereknek, akik hajlandóak nyitott szemmel járni, figyelni a környezetükre és nem hajlandóak eltûrni amikor egy állat életét veszélyeztetik. Az összefogás egyik legjobb példáját láthattuk, amikor egy 22 éves litván fiú - elmondása szerint bosszúból - ledobott egy hídról egy szerencsétlen kiskutyát. A társa mindezt mobiltelefonnal rögzítette és feltette egy videó megosztó portálra. A felháborodott nézõk pedig oknyomozó újságírókat megszégyenítõ módon derítették ki a fiú személyét és az összefogásuknak köszönhetõen bíróság elé került tettéért. De nem ez az elsõ eset, hogy állatvédõ, jólelkû emberek harcolnak az állatok jogaiért. Szabolcs megyében nemrég egy levágott orrú kutyát találtak, akit ugyan sikerült megmenteni, de az élete koránt sem lesz tökéletes. Az elkövetõ ellen a jószándékú emberek indítottak hajtóvadászatot, mert hiába a törvény, a rendõrség nem tesz semmit.

A rend õreinek tehetetlensége, pedig elbizonytalanítja azokat az embereket is, akik ha állatkínzást tapasztalnak, cselekednének, de nem tudják, hogy mit. Pedig a válasz egyszerû. Az állatot valamilyen módon elvinni a helyszínrõl. Ha rövid a lánc, sovány, beteg, élõsködõk csúfítják, akkor a legjobb, ha azonnal fényképeket készítünk a helyszínrõl és az állatról. Ezek lesznek a bizonyítékok. Azonnal hívjunk rendõrt, mert neki kötelessége eljárni minden bejelentett esetnél. Vannak olyan esetek is, ahol a lelkes állatvédõk egyszerûen bejutván az udvarra maguk szolgáltatnak igazságot. Sok esetben az utolsó pillanatban, megmentve ezzel az állat életét.

Magyarországon az állattartási kultúra igen gyerekcipõben jár. Köszönhetõen annak, hogy az emberek zárkózottak, ridegek és elhidegültek egymástól. Így ha bármilyen bûntett történik, inkább becsukják szemüket, befogják fülüket mondván, ez nem az õ dolguk. Pedig igen. A törvénytelenség ellen minden felelõs állampolgárnak kötelessége fellépni. Az állatkínzás nem a szomszéd dolga, hanem mindannyiunké. Ha ázik, fázik és éhezik a rövid láncon tartott kutya, ha ütik és napi szinten megfélemlítik az állatot, és errõl tudomásunk van, akkor mi is bûnrészesekké válunk. Ne féljünk cselekedni, mert tettünknek akár egy élet megmentése is lehet a következménye.

Egy dolgot, pedig jó, ha minden ember szem elõtt tart. Ha egy ember egy állatot képes szenvtelenül bántalmazni és kínozni, akkor akár egy hasonlóan védtelen gyerekkel is megteheti. Erõsítsük hát tetteinkkel a bíróságokban is azt a nézetet, hogy bizony nem tûrjük a jogszegõ viselkedést. A társadalom kitaszítja magából a deviáns, beteg egyedeket olyan könyörtelenül, ahogy azok bántak az állataikkal.

Sietõ Andrea