2020.11.26. - Virág

Egy farkas halála

Vad tájakon kalandoztunk együtt régen,
S szinte szikrákat hányt sárga szemed...
Mindig csak melletted vadásztam,
S közben az égen árnyak táncoltak.
Veled sok szép idõt átlétem én,
Semmi nem zavarta meg a békét...
Csenedesen aludtam melletted,
Nem volt veszély közel, messze...

De voltak kegyetlenebb idõk,
A bordánk látták már messzirõl,
És gyászosan vonyítottunk
Mikor kölykeink éhhalálát láttuk.

Szinte látom most az elsõ telünk,
A csillogó hóban szórakoztunk felhõtlenül,
Élveztük minden kis hópehely látványát,
Mik gyengéden hulltak le ránk.

Én kedvesem, egyetlenem,
Nagyobb szerelmet nem ismertem,
Semmi vagyok én nélküled,
Hisz a mi vad lelkünk egy!

S most haldokolva fekszel elõttem,
Acél állkapcsod fájdalmasan pihen,
A földet véred lassan átitatja,
Míg édes neved suttogom halkan.

Tétlenül csak nézem a harcodat,
Mellkasod nehezül, lélegzeted elakad.
Acél állkapcsod szorosan zárva,
Halk szelek suttogják halálodat.

Vörös véred már nem folyik,
Tudom, az idõ közeledik...
És örökre elhagysz engem,
Én szerelmem, egyetlenem...

Ekkor a lelkem teljesen elnémul,
Az életért a küzdelmed lezárult...
Fejem testedre fektetem,
S tudom, jól vagy... Békében...

Talán a lelked már feljutott
Oda, hol a sas repülni szokott.
És ott üdvözlöd majd testvéreidet,
S õk örökké száguldanak veled.

És tudom, egyszer megtalállak,
A mennyben, mi ott van magasan,
S ha vad lelkünk újból egyesül,
A legnagyobb szerelem teljesül.

Írta: Joan L. Van Vels
Fordította: Diós Anita
Eredeti cím: Yellow eyes
Adó 1 százalék felajánlás állatvédő, állatmenhely feladatokra