Az elhagyatott kutyakölyök

Kölyökkutya ül a hóban,
Keservesen sír a holdnak.
Messze száll a bús sírása, Mert gazdáját nem talája.
Ül a hóban, fázik, éhes,
Ázott bunda, megtört lélek...
"Gazdi, hol vagy, ne hagyj el!"
Hogy kidobták, nem hiszi el...
"Azt hittem, barátok vagyunk,
Jóban, rosszban is kitartunk!"
Hatalmas Föld, kicsi kutya,
Mégis hallatszik panasza.
Meleg szobában mindenki,
A kutyáról nem tud még senki.
Odakinn a vad vihar dúl,
S most sokak szíve összeszorul.
Meghallják a pici kutyát,
A keserves vonyítását.
Szaladnak ki segíteni,
De rajta már nem tud senki...
Holtan fekszik már a kutya,
Megfagyott szegény éjszaka.
De ami igazán kínozta
Hogy gazdája õt elhagyta.

Diós Anita: