Vágtázó autók elõl gyakran menekülünk a Kecske utca csendes, nyugalmat árasztó kertes házai közé. A Nagyszombat utca emelkedõjén feljutva, a hangulatos "kis tér" a néhai Bagaméri fagylaltos színtere volt. Gábor, a férjem, még kisgyermekként, leste itt a mindennapos filmforgatásokat. Késõbb gyermekeinkkel gyakran mulattuk itt az idõt.
A múlt már csak emlékezetünkben és a fényképeken van jelen. A kopott hintáknak, a kõpadkás homokozónak és a pingpongasztalnak hûlt helye. A játszóteret felújították, ezek a játékok már idegenek számunkra. A gyerekek lassan felnõnek, de valahányszor elmegyek a játszótér mellett, visszaemlékezem a múltra. Ha tovább haladunk a Kecske utcán, a telefonfülkével szemben a híres építész, Makovecz Imre háza látható. Nemsokára eljutunk a Kecske utca kissé göröngyösebb részére, és balra, a Bécsi út felé haladva, az új házak mellett lebontásra váró, romos épület található. Fák, bokrok, félig lebontott kõkerítés, üres, eldobált konzervesdobozok, - és cicák, cicák! Aki gondoskodik róluk, eteti õket, ha kell, akkor orvoshoz viszi, az a környéken lakó Mária néni és barátnõje. Mária néni közel van a nyolcvanhoz. Lesznek-e majd olyanok, akik felfigyelnek példájára, állatszeretére?
Egyik nap férjem, Gábor, gyermekeinkkel sétált, és a romos háznál megpillantott egy apró, zsemlyeszínû, tigriscsíkos kiscicát.
- Ott egy zsemlyecica! - mondta férjem. Fanny azt kérdezte: - Megsimogathatom? - Persze! - hangzott a válasz. Szilvia is odament és felemelte a cicát. Apró kis karmai beleakadtak a pulóverébe. Talán nem volt véletlen, mert ezután már nem is akarta elengedni õt a cica. Érezte kisugárzását, állatok iránti szeretetét, biztonságot adó nyugalmát.
- Hazahozhatjuk?! - hívtak fel mobilomon a gyerekek, miközben vásároltam. Mire kiértem az Újudvarból, már ott álltak a hátsó bejáratnál. Mirr-Murr /vagy rövidebben Mirci/ ártatlanul, kérdõen nézett rám két kis üveggolyóhoz hasonlító kék szemecskéivel. Átvettem Szilvitõl és gyengéd mozdulattal kabátom alá csúsztattam. Éreztem kis teste melegét és puha bundája alatt szíve dobogását. Megborzongtam, és átéreztem, hogy ezért a kis életért ezután én vagyok felelõs. Másnap állatorvoshoz vittük, õ ránk bízta a döntést, azzal, hogy a cicát már mamája nélkül is fel lehet nevelni.
Jó érzés tudni, hogy megmentettünk egy cicát a hideg és a betegségek, netán egy rohanó autó kerekei elõl. Azóta is a család kedvence, mind az öten nagy szeretettel neveljük.
Kisebbik lányunk, Fanny, megállapította:
- Anyú, mi már hatan vagyunk!
Rusovszkiné Lelkes Virág

