Vágtázó autók elõl gyakran menekülünk a Kecske utca csendes, nyugalmat árasztó kertes házai közé. A Nagyszombat utca emelkedõjén feljutva, a hangulatos "kis tér" a néhai Bagaméri fagylaltos színtere volt. Gábor, a férjem, még kisgyermekként, leste itt a mindennapos filmforgatásokat. Késõbb gyermekeinkkel gyakran mulattuk itt az idõt.
A múlt már csak emlékezetünkben és a fényképeken van jelen. A kopott hintáknak, a kõpadkás homokozónak és a pingpongasztalnak hûlt helye. A játszóteret felújították, ezek a játékok már idegenek számunkra. A gyerekek lassan felnõnek, de valahányszor elmegyek a játszótér mellett, visszaemlékezem a múltra. Ha tovább haladunk a Kecske utcán, a telefonfülkével szemben a híres építész, Makovecz Imre háza látható. Nemsokára eljutunk a Kecske utca kissé göröngyösebb részére, és balra, a Bécsi út felé haladva, az új házak mellett lebontásra váró, romos épület található. Fák, bokrok, félig lebontott kõkerítés, üres, eldobált konzervesdobozok, - és cicák, cicák! Aki gondoskodik róluk, eteti õket, ha kell, akkor orvoshoz viszi, az a környéken lakó Mária néni és barátnõje. Mária néni közel van a nyolcvanhoz. Lesznek-e majd olyanok, akik felfigyelnek példájára, állatszeretére?
Egyik nap férjem, Gábor, gyermekeinkkel sétált, és a romos háznál megpillantott egy apró, zsemlyeszínû, tigriscsíkos kiscicát.
- Ott egy zsemlyecica! - mondta férjem. Fanny azt kérdezte: - Megsimogathatom? - Persze! - hangzott a válasz. Szilvia is odament és felemelte a cicát. Apró kis karmai beleakadtak a pulóverébe. Talán nem volt véletlen, mert ezután már nem is akarta elengedni õt a cica. Érezte kisugárzását, állatok iránti szeretetét, biztonságot adó nyugalmát.
- Hazahozhatjuk?! - hívtak fel mobilomon a gyerekek, miközben vásároltam. Mire kiértem az Újudvarból, már ott álltak a hátsó bejáratnál. Mirr-Murr /vagy rövidebben Mirci/ ártatlanul, kérdõen nézett rám két kis üveggolyóhoz hasonlító kék szemecskéivel. Átvettem Szilvitõl és gyengéd mozdulattal kabátom alá csúsztattam. Éreztem kis teste melegét és puha bundája alatt szíve dobogását. Megborzongtam, és átéreztem, hogy ezért a kis életért ezután én vagyok felelõs. Másnap állatorvoshoz vittük, õ ránk bízta a döntést, azzal, hogy a cicát már mamája nélkül is fel lehet nevelni.
Jó érzés tudni, hogy megmentettünk egy cicát a hideg és a betegségek, netán egy rohanó autó kerekei elõl. Azóta is a család kedvence, mind az öten nagy szeretettel neveljük.
Kisebbik lányunk, Fanny, megállapította:
- Anyú, mi már hatan vagyunk!
Rusovszkiné Lelkes Virág
Előbb fedezte fel a betegséget az eb, mint ahogy a szűrővizsgálatok kimutatták volna. A brit Maureen Burns 9 éves kutyája, Max januárban furcsán kezdett viselkedni. A gazdi attól tartott, hogy a négylábú beteg, esetleg haldoklik. „Különös jel volt, amikor jött, megérintette a mellemet az orrával, aztán hátrálni kezdett kétségbeesetten és boldogtalanul, szomorúsággal a szemében” – mesélte az asszony. Burnsnek ugyan volt egy csomó a mellében, azonban addig nem aggódott miatta, hiszen a legutóbbi mammográfiás vizsgálata negatívnak bizonyult. 
A vizirendőrség telefonon kapta a bejelentést, miszerint egy Tisza-parton sétáló állatbarát egy uszadékba kapaszkodó kutyust lát a folyóban sodródni. A hatóság az Orpheus Állatvédő Egyesület állatmentőjével csónakban indult a kutyus felkutatására. Rövid idő után ráleltünk a szegény párára, de sajnos későn érkezett a mentőcsapat: a szerencsétlen belefulladt a dermesztően hideg, januári folyóvízbe. Az élettelen kutyában nem volt azonosító chip, így a gazda kilétére nagy valószínűséggel nem fog fény derülni... Az sem kizárt, hogy a folyóba nem önszántából került a kutya, hanem bele dobták...
A 29 éves nő még most is lábadozik a kígyómarás következtében. Az eset Lanceshire-ben történt, amikor Sarah szabadjára engedte német juhászát, letelepedett a fűbe, és egyszer csak az egyik hüvelykujján heves fájdalmat érzett. A kígyó ugyanis ekkor fecskendezte bele a halálos mérget. A karja azonnal háromszorosára dagadt, és légzési nehézségei lettek, a kórházba szállítás közben pedig allergiás sokkot is kapott. Ráadásul a kórházban nem volt ellenszérum, máshonnan kellett hozatni azt, de még idejében be tudták szerezni, hogy megmentsék Sarah-t.
Újra tartanak kutyaviadalokat Afganisztánban, melyről a hírügynökségeknek sikerült lencsevégre kapni pár durva fényképet. A tálib rezsim uralma alatt nem rendezhettek kutyaviadalokat Afganisztánban. Most megint tartanak! A kelet állatviadalai között nem ritka a kakasviadal, a ló és egyéb állatok viadaloztatása sem. Elkeserítő a látvány az állatviadal, mivel a legtöbb állat emberi közbenjárás és kényszerítés nélkül sohasem esne egymásnak. Mire jó az állatviadal?! Kérdezhetnénk, de a kérdés feldolgozásához szükség lenne egy alapszintű civilizáltságra...
