Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
A legfeljebb 50 grammos, 40 centiméteres szárnyfesztávú denevérek áldozatai nem érzékelik a vércsapolást, mivel fájdalommentes az állatok harapása.
Általában nem osztozkodnak a zsákmányon, de - miután vizeletükkel megjelölték - esténként vissza-visszatérhetnek az áldozataikhoz. Gyors anyagcseréjük miatt sűrűn kell táplálkozniuk, a két-háromnapos éhezés már súlyosan megviseli a szervezetüket. Miután egyszerre túl sok vért nem vesznek magukhoz, harapásuk nem a vérveszteség, hanem a fertőzések, elsősorban a veszettség terjesztése miatt veszélyes.
A vérszopó denevéreket a Vadasparkban is vérrel táplálják. Az amerikai állatkertektől kapott útmutatás szerint a ló- vagy szarvasmarhavérbe véralvadásgátlót, citromsavat és szőlőcukrot kevernek, majd kisebb adagokban lefagyasztják. A kiolvasztott "nedűt" reggelente földre helyezett tálkákban szolgálják fel a az állatoknak.
A vérszopó denevérek szociális viselkedése egyedülálló, olyan nagyfokú az összetartás közöttük. Több hím él egy csapatban, de csak a legmagasabb rangú szaporodik közülük a magukhoz csábított nőstényekkel. A denevérek között fennálló szoros kapcsolatot mutatja, hogy a vadászatban sikeres tagok megetetik a hoppon maradottakat, akiktől elvárhatják, hogy később viszonozzák a szívességet. A viselkedés kialakulásának oka az, hogy nem sokáig viselik az éhezést, tehát a csoporton belül szelekciós előnyt jelentett a kölcsönös támogatás kialakulása.