Pókot a föld sebeire

Rossz hírnevük ellenére a pókok alapvetõ résztvevõi az erdei tûzvészek után az élet újjászületésének, mivel õk az elsõ betelepülõk a tönkrement területeken, s jelenlétük más állat- és növényfajok érkezését is elõsegíti. A baszkföldi Aranzadi Tudományos Társaság rovartani tanszékének igazgatója, Alberto de Castro nyilatkozatában elmondta, hogy a pókok fontos funkciót töltenek be az erdõtüzek után. Bár az eredetileg ott lakók elhamvadnak a lángok közt, amint eltûnik a parázs, máris új, "opportunista" pókok jelennek meg a területen. 1883-ban, a Krakatoa vulkán majdnem teljesen elpusztította a Jáva és Szumátra közt fekvõ szigetet.

Az elsõ élõlény, melyet a kutatók találtak rajta, egy pók volt. Ez annak is köszönhetõ, hogy a pókfélék nagyon jól terjednek, mivel nem repülnek, hanem "siklóernyõznek". Felmásznak egy magas pontra, ahol már van légáramlat, majd egy fonál segítségével belekapaszkodnak a szélbe. Jó pár métert képesek így repülni, de akár több száz kilométert is. Ennek a technikának köszönhetõen akár szigeteket is képesek benépesíteni. Nekik köszönhetõen aztán megérkeznek a madarak, hüllõk, kisebb emlõsök, s segítségükkel terjed a virágpor, a növények is új életre kelnek.

A pókok nem regenerálják az erdõt, de jelentõs szerepük van abban, hogy az élet újra beinduljon. Eddig a világon 38 ezer fajtát regisztráltak, de számukat akár 200 ezerre is becsülik, hiszen évente újabbakat fedeznek fel.