A fukar

Egy ember rettenetesen fösvény, pénzkuporgató volt. Fogához vert minden garast, nem is egyszer, de kétszer. Fösvénységbõl kutyát sem tartott, ne kelljen etenie, inkább maga ugatott idõnként, többféle kutyahangon. Hadd higyjék a tolvajok, hogy derék négylábúak õrzik a házát!
Hanem macskát kénytelen volt beszerezni, mert az egér, ha elszaporodik, igen sok kárt okoz.
Szeremcséjére remek cicát szerzett. Koromfeketét, parázsló szemût, kiváló egerészõt, valóságos egérvadász-mestert. Hamarosan már mutatóba sem akadt a házánál cincogó farkincás. Az oktalan fukar így okoskodott: - Szerencsére nincs már itt egér, akkor meg minek ez a macska?! Egér nélkül nekem kell élelmérõl gondoskodnom. Pénzeszacskóm apasztja, pénzesládikóm bánatosítja... Legjobb lesz, ha eladom!
Elvitte a macskát a vásárba. Megvették tõle, mert híre ment milyen jó egérfogó.
Vásár után a fösvény elégedetten tapogatta zsebét, és dicsekvõen mesélte szomszédjának mint adta el a macskáját. Hozzátette a költõi kérdést:
- ...mert minek is nekem macska, ha már nincsen egerem?!
Szomszédja mit sem szólt, csak gúnyosan mosolygott. Magában azt gondolta: most nincs egered, de majd lesz!
A ki nem mondott jóslat egykettõre beigazolódott. A fösvény házát hamarosan újra ellepték az egerek, és a kár százszor annyiba került, mint amennyiért a macskát eladta.

Lelkes Miklós