Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
Álarcos Bandika minden reggel kiment a tölgyfák alatt tovasietõ patakhoz halakat nézegetni. Olykor egy-egy halacska a parton találta magát, Bandika jóvoltából, de ennek csak Bandika örült, a halacska nem. Egyik nap halnézegetés közben kisfiúcskát pillantott meg. A fiúcska is igen nézegetett, de nem a halakra, és igen keserves képpel. Bandika megszólította:
- Nem akarsz gazdám lenni, te fiú?! Ilyen okos, ügyes cicát, mint én, sehol másutt nem találsz! Fogok neked egeret, s patakparti verebet!
Megörült a kisfiú, de megint elszomorodott:
- Jaj, te cicacica! Haza szeretnék menni! Mamához, Papához!
- No és hol van az a „haza”? Hol lakik papád-mamád? Mi a neved? - tudakolta Bandika.
- Nem tudom, csak a nevem! Az Peti! Haza akarok menni! Segíts, cica!
Álarcos Bandika tapasztalta már, hogy a „NEM TUDOM!” mögött gyakran „TUDOM!” lapul, rejtõzködik, csak elõ kell csalogatni. Kérdezgette hát a kisfiút: sok-sok ház van-e ott, ahol laknak? Igenlõ válaszából sejtette, hogy a közeli városból jöhetett. Kertes házban laknak? Igen. A folyóparton? Igen. Erre már vidáman felnyávogott a cica, és így szólt Petikéhez:
- Bégõ birka, egérbõr, a talány már nem gyötör! Sejtem én már hol a sajt, ravasz egér arra tart! Gyere utánam az ösvényen! Amikor szólok neked, kiabáld jó hangosan: „MEGMENTETT EZ A CICA!”.
Nem kellett sokáig kutya nélkül kutyagolniuk, azaz cicagolniuk. Hamarosan feltûnt a városka. Sétálgattak a folyóparton. Jött egy cica, vereske, attól nem volt keveske, - már az, amit megtudtak. Egyszercsak felkiáltott Peti:
- EZ A HÁZUNK!!
- No, akkor csengess be! - javasolta Bandika cicuska. Igen ám, de Peti nem érte el a kapucsengõt. Annyi baj legyen! Megtette a felerõsített hangú cicanyávogás is.Ki nézett ki erre az ablakon? Nem más, mint Petike nagymamája! A cica kérésére Petike mindjárt elkezdte kiabálni:
- MEGMENTETT EZ A CICA!! MEGMENTETT EZ A CICA!!!
Szaladt a kapuhoz Peti nagymamája, sebesen, amennyire csak öreg lábaitól tellett. A fiúcska mamája, papája, nagypapája is futott volna, de õk még az erdõben keresték nagy kétségbe- esetten a kis elveszettet… Hû, volt ám öröm, amikor hírt kaptak, hogy megkerült Petike!
Az okos cica, Petike megmentõje, így új otthonra lelt, ahol ezentúl nagyobb becsben élt, mint valamiféle mesebeli herceg. Simogatták, etetgették, kényeztették. Egyedül az egerek zúgolódtak:
- Százszor jobb volt a régi, macskátlan világ! Most, hogy ez az álarcos bundás idejött a nyakunkra, ha éppen nem alszik, percnyi nyugtunk sincsen! Vigye el õt az ördög!
Az ördög azonban nem jelentkezett a cicáért, az egerek nagy bánatára.
Lelkes Miklós