Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
- Gróf dorombolóföldi Feketecsizmás Nagybajuszos Mátyás vagyok. Merre tart az úr? Tart-e még, amit a tarisznyában tart?
- Magam sem tudom hova, merre… - válaszolta szomorúan a fiatalember.Talán az akolba, talán a pokolba… A nevem: Kerékkövetõ János. Hej, cudar élet, oda a házam, oda feleségem, pedig milyen felségesen fõz az a feleség! Meg süt is! Most megyek világgá…talán valahol jóllakhatok túrógombóccal!
A cicaalakot öltött kíváncsi varázsló e szavakra még kíváncsibb lett:
- Mi történt a feleségével, orrlógató uram?! A túrógombóc jó a bánat ellen?! Ezt eddig nem is gyanítottam!
Az emberbõl nehezen jött a további szó, de a varázsló hintójába invitálta, megvendégelte fokhagymás kolbásszal, kerek cipóval, - és lassan-lassan kihúzta belõle az igazságot. Ez az ember arra kérte otthon feleségét, hogy fõzzön neki túrógombócot, de az az elvetemült nagykontyos feleség e kérésnek csak felét teljesítette: gombócot fõzött, de szilvásat! Ezen õ, a férj, nem nevetett, a gombócból nem is evett, szoknyás feleségével összeveszett, nem félig, egészen, túrógombóctalanságában kabátját begombolta, kalapját fejére tette, - és nekivágott a világnak.
A varázsló macska alakjában is jót nevetett a dolgon, - de csak magában. Ezer kolomp, hol a bolond? Piti-pata, száz ló, rúgós, - megér csacska csetepatét gombóc, akármilyen túrós?! Arra gondolt: helyre kell billenteni e férjecske eszét, amíg nem késõ. Ha kell, akár némi varázslat segítségével…
Hamarosan megállt a hintó, mert meg kellett állnia.Az út porában medve bõgött, bömbölt, könnyezett, kesergett fülkínzóan.Kiszálltak a hintóból, kérdezgették a bundást: mi lelte?
Kiderült: összeveszett feleségével, a kedves és hûséges medveanyóval, mert az málnás lepénnyel várta õt mézes lepény helyett! Õ ugyan mindkettõt szereti, de a mézeset jobban…
Most ezért bõg bele a világba…
- Jobban tennéd, ha hazamennél kibékíteni feleséged! A lepény nem túrógombóc…Szamárságon vesztetek össze! - korholta a medvét János.
A medve erre brummogott, brümmögött, tûnõdött, eleinte nem akart hazamenni, de, amikor hárman egyesült erõvel letólták az útról, mégiscsak elindult barlangja felé.
Megettek a kerekek egy-két kilométert, lehet, többet is. Nyulacska makogott-búslakodott elõttük az úton. Megálltak a hintóval, nem akartak keréklaposított nyuszit csinálni. Kérdezgették tõle: mi a baj, s nagyobb-e az, mint tavaly? Kiderült, hogy be miért borult.A nyuszi felesége ebédre káposztát tett férjeura elé, a megrendelt sárgarépa helyett.
Emiatt a férj összeveszett szépfülû-szépszemû feleségével, ezért bánkódik most az út közepén.
- A káposztát talán nem szereted?! - csodálkozott János. A válasz felfedte, hogy szereti a nyuszi, nagyonis, de ha egy nyúlférj sárgarépát rendel, répa sárguljon az asztalon!
- Lógófülû szamárság ez! - méltatlankodott János. A káposzta nem túrógombóc… Ilyen csipcsup dolgon összeveszni! Nem szégyelled magad?! Fuss haza, békítsd meg a feleséged! Ne késlekedj: amott jön egy oktondi rókafeleség, annál meg nyulat rendelt a férj ebédre…
Megijedt a nyúl, úgy elfutott haza, feleségbékítésre, mint a nyúl, sõt még annál is jobban.
Továbbhintózott János a cicaelõkelõségnek tûnõ varázslóval. Egyszercsak látják: szoknyás ördög ül az út közepén és szívet-agyat megrázóan visít, de úgy, hogy minden madarat elijeszt a környékrõl. Megállították a hintót, leszálltak róla, tudakolták a patás asszonyság kesergõ fülrémítgetéseinek okát. Kissé csendesedett az ördögasszony, elhüppögte mit parancsolt neki keménybõrû, hatalmasszarvú férje: hozzon neki a pokolba, a legnagyobb üstbe, egy makacs, semmiségért mérgeskedõ férfiembert, aki életepárjával képes összeveszni azon, ha túrógombóc helyett szilvásgombócot talál a tányérján. Hol talál õ ilyen nagyranõtt fülû, csodaszamár embert?!
Megvakarta János a saját fejét, tûnõdött kicsikét, de azután magabiztosan válaszolt:
- Ilyen embert, biztosítom, az egész földtekén sem talán, szépséges szarvú jóasszony! Magam egyszer ismertem egy ilyet, de annak már megjött az esze! Menjen haza a pokolba és mondja csábos mosollyal férjecskéje szemébe a földi közmondást: “AHOL NINCS, OTT NE KERESS!”
Feltápászkodott az ördögasszony, köpött egy kénkövesen cifrát, majd pedig elsétafikált a pokol felé. János pedig így szólt a cicagrófhoz, dorombolóföldi Feketecsizmás Nagybajuszos
Mátyáshoz:
- Azt javasolom, gróf uram, hogy ne cicázzunk tovább az idõvel! Jöjjön velem haza, legyen a vendégem fínom szilvásgombócra. Bár nem tudom, hogy a cicák szeretik-e az ilyesfélét…
Abban a pillanatban a varázsló visszaváltozott emberré és a meghökkent, leesett állú, nagyranyílt szemû Jánosra nevetett:
- Ne féljen, Kerékkövetõ János úr! Szeretem a szilvásgombócot is, nem csak a túrógombócot. A kocsisom meg, látja, e pillanatban visszaváltozott cicává. Gondolom, neki is akad valami az úr kamrájában: vagy egér vagy szalonna.
Megfordult a hintó, mentek visszafelé, de késõbb János is megfordult-megperdült az ebédlõasztalnál, amikor vendégével hazaérkezett. A szilvásgombócok mellett ugyanis, külön tálon, remek túrógombócok büszkélkedtek, gömbösködtek. Kapott is ám puszikat János felesége! Férjecskéje megtanulta már, hogy a családi béke még a családi asztal hívogató túrógombócainál is fontosabb…
Lelkes Miklós