Susan Parks, a Pennsylvaniai Állami Egyetem kutatója munkatársaival tizennégy, Kanada keleti partjainál élõ északi simabálnán (Eubalaena glacialis) helyezett el felvevõkészülékeket. A hangfelvevõk a bálnák hangján kívül a hajók által kibocsátott zajt is rögzítették.
Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
A bálnák hangja mély, 50 és 400 Hertz közötti frekvenciatartományban mozog, pont abban a sávban, ahol az utóbbi évtizedekben erõsen megnõtt a zajszennyezés a hajók motorjának zúgása miatt.
Ausztrál kutatók nemrég kimutatták, hogy a zajszennyezésre a hosszúszárnyú bálnák is reagálnak: kevesebbet "énekelnek", ehelyett jelzés gyanánt egyre gyakrabban csapnak a vízfelszínre hatalmas melluszonyaikkal.
Az északi simabálna végveszélyben lévõ faj, mára mindössze néhány száz példánya maradhatott életben. A populáció a bálnavadászatot tiltó egyezmények óta sem tért magához. A hosszúszárnyú bálnákat a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) 2008 augusztusában sorolta át a sebezhetõ kategóriából a nem veszélyeztetettbe, bár két kisebb populációjuk továbbra is veszélyeztetett státusban maradt. A hosszúszárnyú bálnák száma ma legalább 80 ezerre tehetõ.