2009 is a kihalás éve volt

A Természetvédelmi Világalap évértékelése meglehetõsen lehangoló tényeket tárt elénk. Bár több faj esetében is felderengett halvány reménysugár az év folyamán, az állat- és növényfajok tömeges kihalása alapvetõen változatlanul folytatódott 2009-ben. A szakvélemény szerint a fajok pusztulásának fõ elõidézõi változatlanul a természetes élõhelyek tönkretétele, a klímaváltozás, a terjedõ orvvadászat, valamint a természet erõforrásainak túlzott ütemû kiaknázása. A természetvédelmi szervezet szerint az Európai Unió kitûzött célja, a biológiai sokféleség csökkenésének 2010-ig történõ megállítása nyilvánvalóan nem teljesült.

A 2009. év nagy vesztesei között tarthatjuk számon a tigrist, a jegesmedvét és az orrszarvút, a nyertesek között pedig az elbai hódot, a hiúzt és a Kelet-Oroszország hegyvidéki tajgáin és erdeiben élõ amur leopárdot, igaz, utóbbinál három utód világrajötte is jó hírnek számít.

Szintén kritikus a ma már csak Délkelet-Ázsia két pontján elõforduló jávai orrszarvú helyzete. A vietnámi alfajt ma már mindössze nyolc egyed képviseli a Cat Tien Nemzeti Parkban, ám a egyes vélemények szerint a közeli útépítések miatt ezek helyzete is veszélyeztetett.

Az egyedül Németországban honos elbai hód helyzete érdemben javulhat a Szász-Anhalt német tartománnyal és a Szövetségi Természetvédelmi Hivatallal együttmûködésben kivitelezett élõhelybõvítõ-program révén.

Viszonylag stabil a hiúz helyzete is Németországban. A bajor erdõségekben és a Harz hegységben elõforduló állat több mint száz éves szünet után úgy tûnik, visszatérhet az Alpok németországi részébe, Allgäuba is.

A rendkívül veszélyeztetett amuri leopárd, amelybõl becslések szerint mindössze 35 él szabadon Kelet-Oroszországban, a világ legritkább nagymacskái közé tartozik. Vékony reménysugarat jelenthet, hogy egy erdész beszámolója szerint egy nõstény állat nemrég három egészséges utódot hozott a világra.