Hol volt, hol nem, volt egy vándorló macska: Tóbiás.Mit csinált ez a macska?Vándorolt!
Hol volt, hol nem, volt egy világot járó legény: Tóbiás?Mit csinált ez a legény?Járta a világot.
Tóbiás macska találkozott a legénnyel, de annak jószagú-kolbászszagú tarisznyája inkább érdekelte.Így nyávogott:
Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
mely szájába lógiás!
Adj kolbászt Tóbiásnak,
mely szájába bémászhat!
Nevetett a legény, elõvett kolbászt, kenyeret és falatozni kezdett, de azért a nagy szemeket meresztõ cicát is felvilágosította:
Én Tóbiást etetem,
mivelhogy ez a nevem!
Tóbiás cica azonban elkapta a szó egérfarkincáját:
Te eszel, nem eteted,
bár Tóbiás a neved,
ám csak akkor etetnél,
ha kolbászt átengednél.
Nekem! Nevem: Tóbiás.
Kolbászvágyam óriás.
Tóbiás legény megint nevetett, de most már kolbászt is adott a cicának.
Hárman mentek tovább: Tóbiás legény, Tóbiás cica, meg a kolbászos tarisznya.
Találkoztak egy majommal, aki nekiállt szagolgatni.A kolbászos tarisznyát vizsgálgatta az orrával.Azt mondta a cica:
- Kapjon ez a majom is egy kis darab kolbászt! Fogadjuk fel fáramászó mukinak.Én is tudok fára mászni, de a majom ügyesebben le tudja hozni a fáról az ehetõ dolgokat.
Tóbiás legény nevetett:
- Lehet, lehet, de milyen ehetõ dolgok vannak a fákon, itt, az erdõben?
Késõbb kiderült: nem volt szamárság, amit a cica mondott.Találtak egy fát, tele madárfészekkel.Felküldték a majmot tojást gyûjteni.A majom ugyan többet gyûjtött a szájába, mint a vele felküldött tarisznyába, de azért mégis elég volt egy kis rántotta elkészítéséhez.Be is rántották a bendõjükbe.
Az erdõ mélyén tisztást találtak, azon egy igen díszes nyergû ló búslakodott.Min búslakodott?Talán sohasem tudták volna meg, ha a cica nem mutogat a ló nyeregtáskájára.Kinyitották.Találtak benne egy írást, igen cifra, aranyozott betûkkel, egy gyémántos gyûrût, meg egy zacskó aranyat.A cica csalódottan nyávogott, a majom azonban elkapta az írást és úgy tett, mintha olvasná:
- Mak-mak-mak-mak-mak!
Tóbiás legény nevetett:
- Hamarosan több lesz az ajkaidról hulló mak, szõröském, mint a makk ebben a tölgyerdõben!
Õ is nekiállt az írás böngészésének és felkiáltott:
- Ezen a lovon alighanem a király ült! Valami történhetett vele!Attól félek, hogy meghalt!Ám ha meghalt, temessük el tisztességgel.Ez a ló talán odavezet
hozzá.
Tóbiás macska felült a lóra és nyávogott valamit a ló fülébe.Mit nyávogott?Ezt sem a legény, sem a majom nem tudta, a cica pedig nem árulta el.
A ló egy erdei tavacska széléhez vezette a különös társaságot.Látták: itt nagy csata dúlhatott.Hirtelen észrevették: ott fekszik a király, holtan.
Feltették a ló hátára, de ekkor megmozdult a király keze.Rögtön levették a lóról.Kiderült: él.Megitatták a ló nyeregtáskájában talált kulacsból.Ekkor zajt hallottak.Egy csapat fegyveres közeledett.Talán a király ellenségei?Tóbiás legény a királlyal és a lóval elbújt a fák között, kivette a tarisznyából a maradék kolbászt, és azt mondta a cicának:
- Ráadom erre a majomra a király köpenyét.Te meg csalogasd el a majmot a kolbásszal, jó messzire!A fegyveresek majd követnek benneteket, de így megmenthetitek a királyt.
A cica csak egy pillanatig gondolt arra: ha megmenekül a király, a megmentõnek jutalom kijár, és máris úgy tett, ahogyan Tóbiás legény mondta.
A vitézek meglátták a királyi köpenyt és elkezdtek kiabálni:
- Álljon meg, Felséges Urunk!Mi vagyunk, hû szolgái!
A majom nem állt meg, mert, biztos, ami biztos, gondolta, õ meg nem áll addig, amíg a cica oda nem adja neki azt a szép szál kolbászt!
A rejtekhelyen azonban a király, még abban a félig bódult állapotában is, felismerte vitézei hangját.Tóbiás legény tehát bátran kikiálthatott a sûrûbõl:
- Itt van a király!
A vitézek odasiettek, letérdeltek a király elõtt.A király, vitézei láttán, kicsit jobban lett, amit a jó hír még tovább javított.Elmondták: a király hada gyõzött a csatában.
A vitézek hordágyat készítettek, azon vitték a felséges urat a palotába, de három lovas már elõrement, úgy hogy a királyt tizenkét ügyes szolgálólány és hat orvos várta.Sebeit gyógyfüveknõl készült fõzettel kimosták, ágyba fektették.Másnapra már egészen jól volt, fel is tudott kelni.Ugyanez nem mondható el az orvosokról, akik összevesztek egy nem jelentéktelen kérdésen: milyen latin nyelvû elnevezés illik leginkább a király harci sérüléseire? Ám a tizenkét ügyes és szépséges szolgálólány a megsérült tudós orvosdoktorokat is gondos ápolásban részesítette.
A Tóbiások jutalma nem maradt el: a legény õt nemessé tevõ kutyabõrt kapott a királytól, két erdõvel, négy mezõvel és három faluval, a cica pedig ugyanott erdõn-mezõn-falun érvényes egerészeti jogot, és minden héten kijárt neki az egyik falutól egy hal, egy sült szárnyascomb és három ujjnyi húsos szalonna.Kijárt neki, igaz, be kellett járnia érte, de megérte!
A majom jobban járt a Tóbiásoknál.A király kedvelt udvari bohóca, Bakkacinfánt Cuclipánt figyelmébe ajánlotta, aki felfogadta segédbohócnak.Ez annyit jelentett: többé semmire sem volt gondja, bármilyen csínyeket is követett el, ügyes gazdája tréfáival kimagyarázta, sõt, olykor dicsõ tettekké változtatta azokat.