Vannak emberek, akik annyira szeretik hallgatni a tücsökcirpelést, hogy kalitkás madarat csinálnak e kis hegedûmûvész rovarból.Ilyen ember például Kínában, Japánban bõven akad.Bambuszketrecben zenészkedik házitücskük, de lakott már tücsök aranykalitkában is, elõkelõ udvaroncként, - persze , réges-régen, még a kínai császárok udvarában.
Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
Amig tücskünket visszafelé vittem szülõföldjére, eszembe jutott Lárifáribáni bácsi, a tücsökszeretõ órásmester. Órásmesternek kiválónál kiválóbb volt, de a tücskök házigazdájának is!
Nála öt tücsök is lakott, muzsikált esténként kenyérmorzsákért, könnyezett téli éjszakákon La Fontaine A tücsök és a hangya meséjén.Egy a kályha melletti lyukban, kettõ a bácsi ágya alatt, másik kettõ pedig a nagyláda mögött találta meg szálláshelyét.
Ez az órásmester bácsi nem csupán a tücsökzenét szerette hallgatni, hanem a kakukkszót is.Lelki rokonom lehetett ez a különös, zeneszeretõ órabûvész-óramûvész.
Lárifáribáni órásbácsi elhatározta, hogy nagylelkûen megosztja lakását egy kakukkmadárral és annak kakukkhangjai mellett fog dolgozni nagyvidáman a nappal óráiban - a javitandó órákon.
Eleinte egy kakukk sem akart hozzáköltözni, késõbb sem kettõ, csupán az az egy, amelyiket Lárifánibáni kiskabátja egy óvatlan pillanatban nagy szerettel átölelt.Az is csupán kényszerbõl.
Otthon a kakukk felrepült a bácsi ruhásszekrényére és vádlóan arról kakukkolt, hogy meg kellene ruházni az ilyen kakukkrablót.
Lárifáribáni nevetett.Gondolta: majd megvigasztalódik a madárka. Adott neki mindenféle csemegét.A kakukk azonban ezeket nem ette, de a szekrény tetején a két tücsköt megtalálta, csõrébe csücsültette, begyébe kukkoltatta.Ezt követõen össze-vissza repdesett a szobában és folyton-folyvást kakukkolt:
Kikakukk, bekakukk, Habakukk!
Babakukk, bibekukk, kapakukk!
Lárifánibáni mosolygott.Megint adott neki csemegét, de a kakukk nem azt ette , hanem az ágy alatti két tücsköt kakukkolta be.Lárifáribáni bácsi orrát viszont jól megcsípte, fülébe pedig akkorát kakukkolt, hogy az órásmester megingó kezébõl kiesett az ingaóra, melyen éppen dolgozott.Az óra ijedtében szerteszét rúgta rugóit, elcsavargásra hajlamos csavarait, elanyátlanodott csavaranyáit , megkergült kerekeit és más apróságait. No ez aztán a bosszúság! Én már jártam így egy zsebórával, én csak tudom!.Rakoncátlanná lett részecskéinek felét sem tudtam visszazsebelni.Szegény zsebórám! Ha lenne orra, még most is lógatná a fiókom mélyén...
Lárifáribáni bácsi ezúttal nem mosolygott.Arcán végigsuhant az õsz, majd pedig meglegyintette a tél szelecskéje.Hideg méltósággal mondta a kakukknak:
- Kérem, ha Ön igy méltóztatik viselkedni, elõbb-utóbb fel is út, le is út! Legnagyobb sajnálatomra ki kell tennem a szûrét.
A kakukk nem tudta, hogy mit jelent "fel is út, le is út" vagy "kiteszem a szûrét".Mellesleg nem is volt szûre, csak tollkabátja.Töprengett.Leszállt a kályha mellé.Ott egy lyukból ki bújt ki? Tücsök!Õt kérdezte meg a kakukk, de a kis hegedûvonós csak a vállát vonogatta: õ sem tudja.A kakukk betessékelte a kis tudatlant zenészeket egyre jobban kedvelõ begyecskéjébe.
Lárifáribáni bácsi kinyitotta az ablakot, hogy kiszellõztesse a sok kakukkolástól megfájdult fejét.A kakukk a nyitott ablakon búcsú nélkül kirepült, elrepült.Az órásmester ennek láttán megkönnyebbülten sóhajtott.Kakukkszóból is megárt a sok!
Este azonban hiába kereste derék, hûséges tücsökzenészeit.Úgy látszik nekik sem tetszett a kakukk viselkedése és elköltöztek - gondolta kissé szomorúan.
Mérges lett a messzeszállt kakukkra Lárifáribáni bácsi és így szólt önmagához:
- Csakazértis kakukk fog kakukkolni nekem! Méghozzá minden órában annyiszor, ahány órát az óra mutat!
Aranyat érõ kezével, csudaokos fejével meg is valósította ezt a különös órát: a kakukkos órát.Igaz, csak egy szépen festett fakakukk ugrott ki belõle idõnként, de csinosabb, és fõleg szófogadóbb volt, mint az igazi.Hetedhétországról jártak csudájára.Csinált egyet, kettõt, hármat, sokat.Sorbaálltak az emberek, leszámolgatták értük a pénzt a mester büszkén kitartott tenyerébe.
A kakukk sem lett vesztese a kalandnak: aranyat érõ tapasztalatot szerzett arról, hogy óvatosnak kell lenni.Ettõl fogva nem is volt talán nála elõvigyázatosabb, óvatosabb madár a kétszárnyúak között.Nem hiszem, hogy két kíváncsi szemetekkel sok kakukkmadarat láttatok volna erdõn-mezõn.Hivalkodó hangját, persze, sokszor hallottátok, az ki-kibújik a zöld lombrengetegbõl, de maga a kakukk gondosan elrejtõzik.