Hol volt, hol nem, volt egy macska. Vadmacska volt, de ha tele volt a hasa, akkor szelíd.Úgy hívták: Erdeiföldi Karmos Bertalan. Fura név egy cicának, ugye?
Egy napon haragos lett az ég.Villám villámlott, zápor zápogott, azaz, akarom mondani, zuhogott.Ha elõbb zuhog, akkor megmenekül Bertalan fatönki háza, ám elõbb jött a villám, kigyújtotta, leégett.
Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
Ám az is közismert mondás. "Aki keres, talál."
Bertalan remek odút talált.Igaz, volt benne egy közepes nagyságú madár, amelyik nem ismerte Bertalant, de Bertalan sem ismerte õt. Bertalan karmolós volt, a madár meg csõrrel vagdalós. Az eredmény: Bertalané lett az odú, de két hétig félszemû kalózt kellett játszania, a madár pedig szintén két hétig akrobatáskodott idõnként féllábon.Ez is egy mondás változata: "Szemet lábért, lábat szemért." Az eredti mondás kissé másképpen szól, de elégedjünk meg azzal: szem, láb egyaránt meggyógyult.
Egyik nap a hazatérõ Bertalan egeret talált az odújában.Méghozzá híres egeret: az Akadékoskodó Erdei Akadémia elnökét.Úgy hívták: Cincogónvincogó Könyvrágicsáló Károly.Különös név egy egérnek, ugye?
Most azt gondoljárok: Bertalan megette az egeret, mivel akadémiai tagságra nem pályázott.Ha ezt gondoljátok, akkor ennek csak a fele igaz. Az általatok nem várt fele!
Bertalan nem akart akadémikus lenni, ez igaz.A remegõn össze-vissza mekegõ-habogó egérnek viszont azt mondta:
- Ha beköltöztél, beköltöztél! Kössünk barátságot! Legyél a cégéregerem, hirdesd úton, útfélen, úttalan utakon, fatetõkon, bokrok tövén, fûszálak alján: én olyan békés cica vagyok, hogy senkit sem bántok, az egerek pedig egyenesen szeretett kedvenceim!
Megörült ennek Károly, azontúl ott élt a vadcica-lakban és hirdette mindenütt, amit Bertalan kért tõle.Sõt! Még verset is költött errõl:
Macska s egér barátsága
békét hozott e világra!
Jövõ jövõt: sajtot sejtett,
fognak szalonnás szerelmet.
Fürge foggal makkom rágom,
s Bertalanom szívbõl áldom!
Tovább is van e vers, de, úgy vélem, elég belõle ennyi, talán még sok is.Tény: az erdõben majdnem minden állat kíváncsi lett e macska-egér barátságra.A vaddisznók ugyan közömbösek maradtak iránta, tovább dagonyáztak a sárban, de a madarak, valamint számos négylábú aprónépség fel-felkereste Bertalan és Károly közös odúját.No az aki csapatban kereste fel, az csapatban is távozhatott, miután megtekintette a cica és egér nyájaskodását.Egy-egy magányosan érkezõ viszont olykor eltûnt, dehát minden erdõben vannak ilyen rejtélyes eltûnések.
Brummogóbarlangvári Bundás Barnabás, a medve szintén kíváncsi lett a macska-egér barátságra? Talán igen, talán nem, de annyi bizonyos: véletlenül akadt rá az odúra, amirõl nem tudta kié, de mézet sejtett benne.Ha kicsit figyelmesebb lett volna, rájön: nem lehet méz olyan odúban, amelynek egyrészt nincsen mézszaga, másrészt nincsenek körülötte méhek.
Károlynak is eszébe juthatott volna egy fontos dolog: a medve, bár a meseírók általában jámbor málnaevõként szerepeltetik, valójában mindenevõ, azaz a málna és más erdei gyümölcs mellett a húst sem veti meg, hanem, ha teheti, szájába beveti.E tudóst megszégyenítõ tudatlansága végzetes lett számára.Bertalan hiába kereste cégérbarátját.
Brummogóbarlangvári Bundás Barnabás viszont két nap múlva megint bekukkantott a kicsi, de ízletes husikáért az odúba.Ám utána rettentõ bömböléssel riasztotta fel az erdõt:
- Az egerek harapnak és karmolnak!
Ebben volt ugyan némi igazság, de Barnabás orrát - ugye, sejtitek? - nem egér harapta és karmolta meg, hanem...