Hamburg - A Balti-tenger egyik félszigetén 2,2 méteres kardhalat sodort partra a víz. Ilyen nagy halat ritkán látni arrafelé - ugyanis nem is él ott.
A kardhal az Atlanti-óceán északi felén honos, ez a példány feltehetõleg eltévedt, és az Északi-tengeren át jutott el a Balti-tengerbe.
Ezek az állatok ugyan eljutnak idáig, de az itteni vízben már nem tudnak szaporodni - mondta el Thomas Schaarschmidt, a stralsundi Német Tengermúzeum biológusa a Der Spiegel címû hetilapnak.
Tavaly Rügen szigetén találtak már egy kardhaltetemet. A mostani lelet Schaarschmidt szerint kiváló állapotban ért partot. A tetemet a múzeum hûtõládájában tárolják addig, amíg a preparálására sor nem kerül.
A Balti-tenger újra meg újra tartogat ilyesféle meglepetéseket. 2007 szeptemberében évek óta elõször delfinek bukkantak fel, elõzõleg pedig, még augusztusban egy-egy napozó fóka jelent meg a strandokon, a turisták nagy meglepetésére. Az egykor ezrével honos fókákat korábban a víz szennyezettsége és a vadászat késztette arra, hogy kerüljék ezt a tengerrészt.
Ez az édes pofa kutyus egyébként Leonbergi fajtájú. A németországi Leonberg városából származó nagytestű kutyafajta, melyet azért tenyésztettek ki, hogy a város címerében látható oroszlánhoz hasonlóan a város jelképe legyen. Családi kutyaként kimondott gyerekszeretetével tünteti ki magát. Marmagassága kb. 72–80 cm, és akár 80 kg súlyú is lehet. Bár a képen látható lány nem egy termetes teremtés, ez a csodálatos kutyus tényleg oroszlánhoz hasonlítható. Gyönyörű állat, ugye, a kutya ártáke pénzben nehezen fejezhető ki, de nem olcsó, annyi biztos.
Különleges házikedvencekkel osztja meg ötszobás házát Deborah Cipriani. Az ötvenéves ohiói asszony az USA egyetlen szkunk-, vagyis bűzösborzmenhelyét üzemelteti, félszáz állatot pedig a saját otthonában nevel. – A szkunkok imádnivaló, ragaszkodó állatok. Mindegyikük külön személyiség és családtag. Néhány még az ágyba is bebújik mellénk éjszakánként – mesélte Cipriani. Az állatbarát nő és férje, Kevin 2000-ben szerezte be az első bűzösborzot, azóta mindketten az egész életüket a szúrós szagú állatok nevelésének szentelik.
Különleges barátság szövődött a sérült oroszlán, Bonedigger és a Milo névre hallgató rövidszőrű tacskó között egy amerikai állatkertben. Az egzotikus állatoknak fenntartott oklahomai parkban él a kis dakszli és hatalmas barátja immáron öt éve. Barátságuk még a nagymacska kölyökkoráig nyúlik vissza. A hímoroszlán, Bonedigger olyan betegséggel született, amely enyhe mértékben ugyan, de korlátozza a mozgásában. Gondozója egyébként a kétszeresen amputált lábú John Reinke, aki egy rosszul sikerült bungee jumping kaland következtében veszítette el térdtől mindkét lábát.
Minden évben megtelnek a sydney-i állatmenhely ketrecei szilveszter tájékán. Az alkalmazottaknak azonban a gazdátlan kutyák és macskák egy részét - helyhiány miatt - el kell pusztítaniuk. Nehéz idõszak ez az intézmény dolgozói számára. Karácsonykor ugyanis sok olyan állatot hoznak a menhelyre, amelyeket egy jó szándékú, ám meggondolatlan ember ajándékozott ismerõsének. Egyes gazdik azonban egyáltalán nem örülnek a váratlan meglepetésnek, és a menhelyre szállítják õket.
Nem csak a kutyasuli lényeges egy felelősségteljes kutyatartáshoz, a gazdi számára is van néhány olyan dolog, amit tudnia kell. Akkor lehet egy állattartás felelősségteljes, ha a kutya számára van megfelelő tartási helyünk, van megfelelő anyagi fedezet az állat tartása kapcsán keletkező költségek fedezésére, de mit sem ér egy gazdag állattulajdonos, ha pl. nincs megfelelő mennyiségű szabadideje, hogy az állatával szeretetteljesen tudjon bánni. Ha megvan a három alapvető dolog (pénz, hely, idő), már csak apróságok kellenek, hogy tudatos és sikeres legyen az állatunk tartása... 
