Szállt tovább a halihó!
Mérges lett a halbíró:
- Bajszos harcsa mindjárt jön,
szemetekből meg a könny!
Ha megforgat ladikot,
nem mondtok majd halihót!
Jött is a nagy, bajszos hal,
no de nem jött egyhamar.
Mire bajszot lengetett, -
halihózók elmentek,
mirgő-morgó nagy folyón
eltávoztak csónakon.
Harcsánk bajszot lengetett:
- Ha elmentek - elmentek...
Vizibolhát bekapott,
mélyre úszott, hallgatott.
A halbíró-feleség
közölte: - Kész az ebéd!
Férje így szólt: - Ez remek!
Enni csendben szeretek.
Nincs már csudabuda fent.
Helyreállt a csend, a rend!
S fődolgok közt nézd a főt:
vizifazékban mi főtt?!
Szúnyoglárva-levesen
vidámmá lesz bús kedvem.
S ott, a tálban - békaláb?!
Ide! Hármat... legalább!
Lelkes Miklós |
