RÓKA RÁKJA
Patak partján róka
egyre vágyott rákra,
vett volna rákollót
éhes rókaszájba.
Végül kapott ollót.
No de rontom-bontom!
Hol volt e rákolló?
Kényes rókaorron!
CINKE
Mutatta a cinke:
mily szép tollas inge!
Rókafiak kérték:
mutassa a címkét,
nekik úgy megtetszett, -
ők is ilyet vesznek!
Visszaszólt a cinke:
- Eszem nem picinyke!
RIGÓ, RUGÓ
Nagyon ugrált a rigó.
Megrúgta őt a rugó.
Rigó ugrott rugóra, -
ám ki tehetett róla?
Rossz helyen volt a rugó,
s túl ugrálós a rigó.
Bíró bámult, tátott szát:
- Merre van az igazság?
Tovapattant a rugó.
Elsántikált a rigó.
Fába féreg visszabújt.
Vaddisznócska földbe túrt.
Meggyógyult a rigóláb.
Rigó fütyült víg nótát.
Bíró száját becsukta.
Halat fogott nagy csuka.
Csiki-csuki-csacsikukk!
Csukd be te is a kaput!
LIBÁK
Magyaráztam öntelt libáknak:
ebben-abban miként hibáznak.
Nem így az így, nem úgy az úgy, -
így gi és gá mit hozhat? Bút!
Meglehet, hogy én is hibáztam,
míg kioktatón magyaráztam,
mert fent a felhőt nem vigyázott,
s én voltam, aki bőrig ázott!
PÖTTÖMKE
Találtam egy pettyes pöttömöt, -
de úgy pintyegett és pöntyögött!
Zsebbe töttem.E pettyes pöttöm,
meglökött ám fenemód rögtön,
s úgy kipottyantam önmagamból,
hogy hat ló húzott vissza akkor!
Az adott némi vígaszt, enyhet:
hat lóhoz hét ökör nem kellett.
Lelkes Miklós
|
