Amikor a dohánynövényt megtámadják a dohányszender (Manduca sexta) hernyói, azok nyála kémiai változást idéz elő a növény által termelt illékony vegyületekben (GLV). A megváltozott jelzés pedig odavonzza a Geocoris nevű poloskákat, amelyek a dohányszender hernyóival és petéivel táplálkoznak. A rovarsereg így megmenti a növényt, egyúttal bőséges lakomában is részesül.
A jelenségre Silke Allmann, a holland Swammerdam Élettudományi Intézet és Ian Baldwin, a németországi Max Planck Kémiai Ökológiai Intézet kutatói jöttek rá. A biológusok azt is megvizsgálták, mi történik egy színlelt támadás esetén. Hernyópetéket rögzítettek dohánynövények két csoportjára. Az egyik csoportnál a petéket a növény saját GLV-ivel itatták át, míg a másik csoport esetében hernyónyállal kevert vegyületekkel kezelték a petéket.
A csupán GLV-kkel kezelt növényeken a peték nyolc százalékát támadták meg rovarok, míg a hernyónyálas eleggyel szagosítottakon a peték csaknem egynegyede megsemmisült. A petéket az odavonzott Geocoris poloskák fogyasztották el.
A módosított vegyületek tehát egyértelműen elárulják a táplálkozó hernyó helyét - következtették ki a kutatók. Az még magyarázatra vár, hogy a hernyók miért termelnek ilyen, rájuk nézve akár halálos anyagot.
A frissen lekaszált fű jellegzetes illatát is GLV-k okozzák. |
