- A cica karma éppen háromszor akkora, mint az udvaron sétálgató tyúk lábujja - szögezte le Cincogándi Rágimágica, a kényeskedő egérkisasszony. No és milyen csúf fekete a karma! A bundáját is szorgalmasabban nyalogathatná azzal a rózsaszín nyelvével. Szóvá is tettem ezt neki a múltkor, de hiába.Tudjátok, az ilyen nagyon szőrös állatokat nehéz rábírni arra, hogy csinosan, ápoltan járjanak.
- Nem jól figyelted meg a cicát, aranyos Rágimágicám! - helyesbítette barátnője szavait a daliás egérfiú, a cincogó kisasszonyok bálványa, Bajszos Bambál. A mi házunknál a cica körmei aprócskák, mint a hangya. Éppen tegnap parancsoltam rá, hogy ne hozzon szégyent nyávogó nemzetségére, tornázzon többet, erősítse karmait, mert az egerek már nevetnek rajta. El is szégyelte magát, lehajtott fejjel, halk, bánatos miákolással ódalgott be a konyhába. Ugye, te is láttad, Teodor?! Ugye, te is észrevetted milyen kicsik, gyengék a cica karmocskái?!
A harmadik egér, Farkincás Teodor óvatosan válaszolt:
- Én, bevallom, nem szeretem a cica karmait nézegetni. Még az egérlyukból kikukkantva sem! Ám ti nagyon bátor, sőt, hős egerek vagytok, és most mindjárt el is dönthetitek, hogy melyikteknél az igazság, mert amott közeledik a cica nagy nyájasan!
Az utóbbi szavakra mind Rágimágica, mind pedig Bambál felugrott és fejvesztett rohanással tűnt el az egérlyukban.
Teodor csak tréfálkozott, ámbár nem jó az ördögöt a falra festeni. Szerencsére semmiféle cica nem volt a láthatáron. A mókamester mosolygott, és így dünnyögött magában:
- No a cica karma azért mindenkor van akkora, hogy bármelyik egerecskét kuksolni küldje az egérlyukba!
Lelkes Miklós |
