Skót biológusok létrehozták az orangutángesztusok lexikonját, ugyanis kiderült, hogy a majmok éppoly szándékosan, elszántan és olykor vadul gesztikulálnak, mint az emberek. |
A St. Andrews Egyetem kutatói első ízben próbálták meg feltárni, hogy mit közöl gesztusai által egy majom a fajtársaival.
Kilenc hónapon át 28 orangutánt figyeltek meg három európai állatkertben. Összesen 64 különböző gesztust sikerült feljegyezniük, amelyek közül negyvenet elég gyakran alkalmaztak a majmok ahhoz, hogy jelentésüket egyértelműen tisztázni lehessen.
Az emberszabásúak karjukkal és lábukkal hadonásztak, nem egyszer energikusan, hogy reakciókat váltsanak ki csapattársaikból. Például ha egy bizonyos tárgyra fájt a foguk, vagy ellenkezőleg, meg akartak osztani valamit, ha játékot kezdeményeztek, közös mozgásra szólították fel, esetleg arrébb küldték társukat, illetve ha be kívántak fejezni egy cselekményt. Amennyiben a gesztus nem váltotta ki a kívánt reakciót, az állatok nagyobb ráhatással alkalmazták.
Kiderült, hogy ha játszani szeretnének, akkor az ütések a leghatékonyabb jelek - ám a fajtársak játékosságának függvényében a bukfenc is elegendő lehet. Csak a grimaszolásnak nincs nagyon hatása. |
