A remeterák igényli a társaságot
Akkor fejlődik és érzi magát jól, ha több (legalább 4-5) példányt tartunk együtt, valamint a hőmérséklet és a páratartalom is éppen megfelel az igényeinek. (22-28 oC közötti hőmérséklet és 70-80%-os páratartalom kell nekik.) Átlagos élettartama 6-15 év, de sajnos a többségük - a felkészületlen gazdáknak köszönhetően - az egyéves kort sem éri meg - panaszkodnak a remeterák-szakértők.
A szárazföldi remeterák magas páratartalmú helyen érzi jól magát: ezt desztillált víz permetezésével segíthetjük elő
A szárazföldi remeterák a leggyakoribb
Az ízeltlábúak törzsébe tartozó remeterák neve ellenére nem igazi rák, ugyanis a rákok osztályán belül a valódi rákoknak rövid potrohuk és hosszú, kemény kitinpáncéljuk van, a remetrákoknak viszont a potrohuk hosszú és nincs kitinpáncéljuk. Természetes környezetükben csoportosan élnek, éjszaka aktívak, napközben pedig levelek, gyökerek és ágak védelmében pihennek. A világ bármely pontján megtalálhatók, a kereskedésekben azonban a szárazföldi remeterák (Coenobita clypeatus) az egyik leggyakoribb.
Eredeti élőhelyén nagyon nagy távolságokat is képes bejárni. Találtak már szárazföldi remeterákot a tengerparttól 15 km-re lévő, 887 méter magas hegyen is. (Persze lehet, hogy valaki felkapta, és odavitte...)
Vizet csak módjával!
Öt pár lába van, mindegyik más-más funkciót lát el. Az első pár lábán találhatók az ollók (a bal nagyobb, mint a jobb), melyeknek a védekezésben, evésben és mászásban van nagy szerepük. A második és a harmadik pár a közlekedésben és a táplálék felkutatásában segít. A negyedik és ötödik pár lába meglehetősen apró, ezekkel kapaszkodik a kagylón belül, továbbá ezek teszik könnyebbé számára a járás közbeni manőverezést. A lábukon lévő bojtos szőr segítségével tudják eljuttatni a vizet a szájukhoz.
A remeteráknak is van kopoltyúja, bár ez eltérő a kimondottan vízi életmódot folytató fajokétól. A szárazföldi remeteráknak ugyanis hetente csak egyszer ajánlott egy-egy gyors fürdetés. Nem árt óvatosnak lennünk: ha túl soká tartjuk a víz alatt, még a fulladás veszélye is fennáll. (Mivel tengeri állatok, a fürdetéshez nagyon jó az enyhén sós víz!)
A csigaházlakó
A remeterák többnyire elhagyott csigaházakba költözik be, így pótolja hiányzó kitinpáncélját, mely védelmezi a ragadozóktól és óvja a kiszáradástól. Szereti váltogatni házát, ezért jobb, ha rögtön kettőt-hármat is behelyezünk neki, melyek méretben legalább fél centiméterrel legyenek nagyobbak az állatnál.
A remeterák vedlik és csicsereg
Barátságos állat, mely igen különleges hangokon tud kommunikálni; ne lepődjünk meg, ha ciripel, zümmög, búg vagy akár "brekeg". Nem harap, de időnként csípni támadhat kedve. Szeret rejtőzködni, főleg a vedlés időszakában - ilyenkor az is előfordulhat, hogy egy hónapra is beássa magát. Fiatalon - a gyors fejlődés időszakában - egy évben többször is vedlik, felnőtt korban minden 12-18. hónapban. Ilyenkor ne zaklassuk! A remeterák nagyon tiszta állat, de a heti egyszeri fürdést azért ne hagyjuk ki! Ehhez egy kis tálba öntsünk langyos, klórmentes vizet, melybe pár pillanatra merítsük bele.
A csigaház a hiányzó kitinpáncélt pótolja
A remeterák igazi ínyenc
Nagy ínyenc és szeret újdonságokat is kipróbálni. A különféle ráksütiktől kezdve a konzervtápon keresztül a száraz szemcsés eleségig mindent elfogad. A száraz eleséget azonban érdemes egy kicsit megnedvesítenünk. Mindig legyen előtte táplálék, de ellenőrizzük, hogy minden frissen kerüljön a terráriumba. A kálcium pótlására fordítsunk kiemelt figyelmet: erre a célra a madaraknak szánt szépia tökéletesen megfelel.
Ha kedveskedni szeretnénk, akkor jutalmazzuk meg gyümölccsel és zöldséggel is (például szőlővel, mazsolával, salátával, banánnal), esetleg adjunk neki mogyoróvajat. De megkínálhatjuk kisebb rovarokkal, pattogatott kukoricával és csirkecsonttal is.
Friss víz mindig legyen a tálkájában (hetente egyszer sós vizet is adjunk), de a tál - a fulladás elkerülése végett - 5 centiméternél ne legyen mélyebb.
A remeterák szaporodása
Természetes élőhelyén a szaporodás idejére visszatér a tengerpartra, hogy petéit a tengerbe engedje, mert a lárvák fejlődéséhez elengedhetetlen a vizes közeg. A peték kikelése után a kis lárvák kb. 2 hónapig planktonokon élnek és folyamatos metamorfózison mennek keresztül, míg végül áttérnek a szárazföldi életre. A fiatal példányok színezete eltér a felnőtt korúakétól: fiatalon halvány és feltűnően színes ollóik vannak, majd ahogy idősödnek, testük mély vörösbe vált át. Ha az étrendben sötétebb tónusú eledelek szerepelnek, akkor maga az állat színe is sötétebbé válik.
A remeterák igényli a nagy mozgásteret
Ha háziállatként tartjuk, gondoskodjunk a számára megfelelő körülményekről!
Annak ellenére, hogy nem termetes jószág, nagy mozgásteret igényel, ezért egy három- vagy négytagú családnak legalább 40 literes akváriumra (terráriumra) van szüksége. A gömbakváriumot kerüljük. Jó mászó, ezért ajánlatos lefedni a lakhelyét, de a szellőztetést oldjuk meg! Meleg, párás környezetben érzi jól magát: 21-24 Celsius fok és 60-65 %-os páratartalom ideális számára. A terrárium levegőjét úgy párásítsuk, hogy egy nagy tál vizet helyezünk az aljára. Az remetelak aljára jó minőségű homokot vagy sódert szórjunk, legalább 15-20 cm vastagon.
Fittsége és egészsége megőrzése érdekében alakítsunk ki számára búvóhelyet (ez lehet például homokba ágyazott törött cserép) és rendezzük be lakhelyét ágakkal, szikladarabokkal, melyeken kedvére mászkálhat. Helyét hetente takarítsuk, homokját pedig 3 havonta cseréljük, hogy mindig otthonosan érezhesse magát.
A remeterák nappal beássa magát kövek vagy falevelek alá, éjszaka azonban megindul, hogy táplálékot keressen. Eredeti élőhelyén akár a fákra is felmászik, érett gyümölcsök után kutatva.
Az együtt tartott remeterákok között megfigyelhető a társadalmi hierarchia kialakulása: néha össze is vesznek a táplálékon, de ne aggódjunk: nem tesznek kárt egymásban. Ha mégis leszakad egy lábuk, az a következő vedléskor regenerálódik.
Demeter Attila |
