Gyorsanugró Kázmér épfogú, épkörmű, épeszű macska volt, aki nagyravágyás helyett megelégedett egérre vágyással és egérelkapással, valamint a gazdasszonytól időnként kikunyerált tejecskével.Így volt ez sokáig, de nem örökké.Egyszer ugyanis a Máté gyerek képeskönyvéből csudamód kiokosodott. Rájött, hogy neki, mint házimacskának, igen előkelő rokonai vannak, mindenekelőtt az oroszlán, az Állatok Királya, de más nagyhatalmú uraságok szintén: a tigris, a leopárdnak is nevezett párduc, a jaguár, a zsákmány után villámgyorsan futó gepárd, de többek között a puma és a hiúz is - mind “macskaféle ragadozó”. No és az ő fejbúbján látható fehér folt így talán éppen hercegi korona helye!

Kapta magát Kázmér, kiballagott az erdőbe, hirdetgette, hogy ő herceg, az oroszlán rokona.Elfogad szívből vagy szív nélkül adott ajándékokat, továbbá mélyenhajló hódolatot az egér- és madárnépségtől.
Jöttek az állatok, kört formáltak Kázmér körül, de csak nevették, gúnyolták. Persze, az erdei egerek földalatti kuckójukban nevetgéltek, a madarak is többnyire csak fatetőkön heherésztek, tollaskodtak, mert: nagybundás, kisbundás, - mind lehet végállomás! Kázmér az Oroszlán Rokona?! Ki látott már ebben az erdőben oroszlánt? A fecske, gólya látott ugyan, de nem itt, hanem Afrikában.Az utóbbi hosszúlábú, hosszúcsőrű madár magabiztosan elkelepelte, hogy az oroszlán nem tud idejönni, mert útját állja a tenger.Az meg oroszlán által át nem úszható és igen cápás.A cápa iszonyú nagy, harapdálós hal…amíg más egyet harap, a cápa tizet is, ráadásul rémfogakkal!
Bántotta Kázmért a nevetés, csúfolódás, de ennél még százszor jobban, hogy nem kapott ajándékokat.Alattvalói hízelgés helyett felülrőljövő gúnyos, fülsiketítő szarkacsörgés idegesítette:

Az oroszlán nagy király!
Tisztelet néki kijár.
Neked, Kázmér, csiricsör,
csupán csak csipkedő csőr!

Van úgy néha: elhal a hahota, elnémul a vad nóta! A tisztás szélén megjelent egy hatalmas, méltóságteljes, sörényesen valóságos - oroszlán!
Megijedtek az állatok, de még hogy!A madarak távolabbra repültek.Medve, farkas, róka, borz igyekezett elbújni.A menyétnek hirtelen menyéteknéje, azazhogy demehetnékje támadt: eszébe jutott, hogy haladéktalanul fel kell keresnie menyét a szomszédos erdőben.Gyorsanugró Kázmér királyi rokona elől a legmagasabb fa tetejére viszakozott, mert ha ilyen hatalmas a rokon, ki tudja, hogy mit vesz zokon?
Az oroszlán megállt a fa alatt.Szemei nem forogtak vérben, fogait nem vicsorgatta, békésen-nyájasan tudakolta Kázmértól:
- Nem láttál, kisbundás, egy nagy piros sátrat, előtte krumpliorrú, sárganadrágos, otromba cipőjű bohóccal?!
Kázmér ijedten rá akarta vágni, hogy nem látott, de ebben a pillanatban mégiscsak látott a fatetőről: ott volt a sátor az erdőn túli réten, bohócostul.Lenyávogott az oroszlánnak:
- Megmutatom az irányt felségednek a mellső lábammal! Arra menjen mélyen tisztelt felség, de vissza ne jöjjön, se feleséggel, se anélkül! Felesleges!
Az oroszlán megköszönte az útbaigazítást, sőt meghívta Kázmért lóhús-ebédre és a délutáni cirkuszi előadásra, azután komótosan elballagott.A cicaherceg nem ment utána, mert eszébe jutott a mondás: “Nem jó nagyurakkal egy tálból cseresznyézni!”.Esetleg lóhúsozni sem.A köréje sereglett állatoknak viszont, akik irtó kivácsiak voltak, hogy miről beszélgetett világhíres rokonával, nagyhangon magyarázta:
- A felséges úr megkegyelmezett az erdő népének! Rábeszéltem, hogy egyelőre menjen csak vissza Afrikába, mert ott sokkal több a bozót a szavannán és a hőség mellett antilopbőség is van.A felséges királyúr beleegyezett.Ám halljátok, barátaim, itthagyott parancsát: ezentúl én fogom begyűjteni számára az adót! Aki nem adja meg az adót, annak majd ad ő és nem keveset!A róka hozzon hetente két fácánt, a farkas egy nyulat, a bagoly négy egeret…a többiek pedig amit tudnak, de ízleteset, oroszlánfogra méltót.
Az állatok, fancsali képpel ugyan, de beleegyezően bólogattak.Gyorsanugró Kázmér tekitélye nagyot ugrott a szemükben.A gólya elismerően kelepelte:
Mindig mondtam én, hogy az oroszlán oroszlán a talpán, nemhiába az Állatok Királya! Saját szememmel láttam: át tudja úszni a tengert és még azok a harapdálós cápák is elijedeznek tőle!

Lelkes Miklós