Az egyre növekvő emberi szén-dioxid kibocsátás jelentős hatással lehet a tengeri halak agyára és központi idegrendszerére, komolyan veszélyeztetve ezzel az állatok túlélési esélyeit – figyelmeztetnek kutatók.

A szakemberek előrejelzései szerint az óceáni szén-dioxid koncentráció olyan mértéket ölthet az évszázad végére, amely befolyásolhatja a halak hallását, szaglását, mozgását és ezáltal a ragadozók elől való menekülési képességét.

Az ausztrál Kutatási Tanács (ARC) Korallzátony Tanulmányozással foglalkozó Kiválósági Központja több éven át tanulmányozta a megemelkedett oldott szén-dioxid tartalmú környezetben élő bébi korallhalak viselkedését. "A halak központi idegrendszere jelentősen sérült, amely valószínűleg csökkenti a túlélési esélyeiket" - ismertette az eredményeket a kutatásban részt vevő Phillip Munday.

A Nature Climate Change című folyóiratban közölt tanulmány a kutatók állítása szerint a világon elsőként szolgáltat bizonyítékot arra, hogy a tengervíz megemelkedett szén-dioxid szintje romboló hatással van a halak egyik fő agyi receptorára.

Ez az elváltozás a halak viselkedési és érzékelési képességeire is hatással van. "A megemelkedett szén-dioxidszint közvetlenül befolyásolhatja a halak ingerületátvivő funkcióit, ezzel közvetlen és eddig ismeretlen fenyegetést jelentve a tengeri élővilág számára" - idézte a szakembert a Dawn című pakisztáni internetes oldal (www.dawn.com).

Első lépésként a kutatók azt vizsgálták, hogy miként viselkednek a szén-dioxidban gazdag vízben élő bohóchalak és kis barna korallszirti halak kicsinyei a ragadozók jelenlétében. Az eredmények szerint a ragadozókra csak kis hatással volt a megemelkedett szén-dioxid koncentráció, míg a bébi halak idegrendszere sokkal súlyosabban károsodott.

"A korai kutatásunk szerint a bébi halak szaglása jelentősen sérült a megemelkedett szén-dioxid szint miatt. Ez azt jelenti, hogy nehezebben találták meg a biztonságot jelentő zátonyokat, vagy késve érzékelték a ragadozók fenyegető szagát" - mondta a szakember.