- Te hol eszel?
- A laktanyában, a katonáknál - válaszolta a kutya.Oda járok be mióta meghalt a gazdám, ott mindig van ennivaló.A tisztek nagyon szeretnek.
- Jó dolga van a katonáknak? - kérdezte a majom.
- Szerintem jó lehet - válaszolta a kutya.A katona ingyen kap enni, nem kell fizetnie a szállásért sem.Amíg élt a gazdám, gyakran mondogatta: "Gyöngy élet a katonaélet..." Hadnagy volt valamikor, nekem mindig hagyott a húsos csontokból.Azt is mondogatta: "Ily szép kutyusnak, ki hadnagy, húsos csontból nagyot meghagy." Kár, hogy meghalt!
A majom gondolt egyet, mivel éhes is volt: jelentkezett a laktanyában, hogy katona akar lenni.A kapitány nevetett:
- Dicső dolog katonának lenni, de nem könnyű mesterség!Szerinted bírni fogod?!
A majom arra gondolt: bármekkora adagot kap is majd a konyhán, bírni fogja.
No de a reggeli ideje már elmúlt, az ebéd pedig még odébb volt.A majmot beállították a többi katona közé a sorba, gyakoroltatták vele a menetelést.Ez nem nagyon sikerült a majomnak.Sokszor lépés helyett az előtte levő katona bakancsára ugrott.A többi katona nevetett, de az őrmester folyton ráüvöltött,
hogy lépjen a többivel egyszerre.Hozzátette a nótából: "Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére..."
Elérkezett az ebéd ideje.A majom is kapott babgulyást a csajkájába, gyorsan befalta, de nem volt elég neki, ezért kérés helyett csak megmerítette katonai evőedényét a leveseskondérban.Hát erre nagyot ütöttek a kezére a merítőkanállal!
Délután az őrmester a fegyverforgatást gyakoroltatta a katonákkal.A majom is kapott egy puskát, persze, töltény nélkül.Igen kíváncsian nézegette egy ideig, de amikor már egy órán át cipelnie kellett a nagy melegben, valamint különbözőképpen fogni, tartani, hát erősen megunta a dolgot.Ki is fáradt bele.Szerencséjére az őrmester rövid pihenőt rendelt el.A majom egy fának támasztotta a puskát, otthagyta, ő maga pedig elment a közeli bokorhoz, leheveredett, elaludt.Úgy horkolt, hogy még a bokor ágai is belerezegtek.
A sorakozónál nem jelentkezett, így minden kiderült.Büntetésül bezárták a laktanya egyik sötét termébe.Az volt a fogda.
Ezt még csak kibírta volna a majom, de a fogdában levők vacsorája szűkösebb volt a többiekénél, nem hoztak neki mást, mint egy szelet kenyeret, meg egy kis levest.A soványka vacsora miatt a majom igen mérges lett, kiabálni kezdett:
- Nem akarok katona lenni!
A kapitány meghallotta.Nevetett, és így szólt:
- Ki kell várnod az obsitod!Az obsit a katonaságtól való elbocsátó levél.
A majom szerencséjére másnap jelentkezett érte a laktanyában a tudós inasa.A kapitány átnézte a tudós inasa által hozott iratokat és így szólt:
- Rendben van, kiadom a majmot, mivel igazolta: a tudósé, és magára bízta.Ám az iratokból azt is megállapítottam, hogy maga, Vékonyka János úr, katonaköteles.Egy óra múlva jöjjön vissza, utána itt kell maradnia!
Szegény Vékonyka Jánost, az inast beöltöztették katonának, két hétig meneteltették, gyakoroltatták vele a fegyverforgatást, futni, kúszni, mászni, rohamozni kellett neki a laktanya gyakorlóterén.Ám két hét múlva őt is utólérte a szerencse.A tudós hazatért Afrikából, és elintézte, hogy az inas is megkapja az obsitot.Vékonyka János ezt követően még hűségesebben szolgálta a tudóst, de időnként vádlóan nézett a majomra:
- Ej, azt a krajcigmancigfrányafüttyösfeneséged, te nyugtalanító széltoló!Két hétig kellett masírozgatnom miattad annak a poros laktanyának az udvarán, hogy az a...!
A majom ilyenkor bűnbánó arcot vágott és behúzta fülét-farkát.
Egy idő után a majom ismét találkozott az agárkutyával.
- No jelentkeztél katonának?! - kérdezte tőle a kutya.
- Jelentkeztem, - válaszolta a majom - de már megkaptam az obsitom. Könyörögtek ugyan, hogy maradjak náluk, hamarosan hadnaggyá is kineveznek, de nem egyeztem bele.Nehéz a puska, folyton ide-oda kell menetelni, aminek semmi értelme, és a vacsora olykor csak egy szelet kenyér, meg egy kis leves.Ha valaki elmegy a bokorba, hogy egy kicsit kipihenje magát, hát rögtön viszik a sötét terembe.Szerettem volna pedig megtudni, hogy milyen is az a háború, - de kinek van kedve odáig menetelni ilyen kutyamelegben?!
|
