Mindennapos ez a látvány,
Hogy hordalék ül a folyó hátán.
A gyors, ám mégis néma sodrás,
A titokzatos, halk csobogás...
A rendületlen nyugalomban
Feltűnik sok szomorú hang.
Csendes, ámde messze hangzik,
Vékony hangok sírnak most így.
Mint kártevőt, beledobták,
Hadd' szenvedjenek a kutyák!
Kegyetlen lélek tette ezt,
Ki nem becsüli az életet.
S a kicsi kutyák a zsákban
Most az árral sodródnak.
A halk nyöszörgésük meghallja
Egy magányos farkas-szuka.
Gyorsan a folyóhoz szalad,
S teste csobban a habokban.
A víz majdem ellepi testét,
Ámde kitartó a nőstény.
Kölykeit medve ölte meg nemrég,
S a kutyák pótolhatnák a kicsik helyét.
A kicsik helyét a szívében,
Mert haláluk óta nagyon szenved.
A farkas közel ér a zsákhoz,
S izgatottan utána kapkod.
Meg is fogja, s kihurcolja,
Mind a kiskutyákat a partra.
Diós Anita: |
