Egy ember rettenetesen fösvény, pénzkuporgató volt. Fogához vert minden garast, nem is egyszer, de kétszer. Fösvénységből kutyát sem tartott, ne kelljen etenie, inkább maga ugatott időnként, többféle kutyahangon. Hadd higyjék a tolvajok, hogy derék négylábúak őrzik a házát!
Hanem macskát kénytelen volt beszerezni, mert az egér, ha elszaporodik, igen sok kárt okoz.
Szeremcséjére remek cicát szerzett. Koromfeketét, parázsló szeműt, kiváló egerészőt, valóságos egérvadász-mestert. Hamarosan már mutatóba sem akadt a házánál cincogó farkincás. Az oktalan fukar így okoskodott: |
- Szerencsére nincs már itt egér, akkor meg minek ez a macska?! Egér nélkül nekem kell élelméről gondoskodnom. Pénzeszacskóm apasztja, pénzesládikóm bánatosítja... Legjobb lesz, ha eladom!
Elvitte a macskát a vásárba. Megvették tőle, mert híre ment milyen jó egérfogó.
Vásár után a fösvény elégedetten tapogatta zsebét, és dicsekvően mesélte szomszédjának mint adta el a macskáját. Hozzátette a költői kérdést:
- ...mert minek is nekem macska, ha már nincsen egerem?!
Szomszédja mit sem szólt, csak gúnyosan mosolygott. Magában azt gondolta: most nincs egered, de majd lesz!
A ki nem mondott jóslat egykettőre beigazolódott. A fösvény házát hamarosan újra ellepték az egerek, és a kár százszor annyiba került, mint amennyiért a macskát eladta.
Lelkes Miklós |
