Zebulon egyébként a Három Falu Hercegség hercegének kedvence volt.A herceg egy vadászaton találta őt kölyökkorában, rögtön beletette bársonyruhája zsebébe és elnevezte Zebulonnak.Gyakran mondogatta:
- Az én macskám háromszor is macska! Egyet néz: egerész, kettőt néz: egérvész, hármat néz: hát valahol egér hiába lohol!
A hercegi udavar költője hízelkedő verset is írt Zebulonhoz, így kereste a cica és fejedelmi gazdája kegyeit:
"Oroszlánok Ura, óvd e hercegséget, hadd őrizze tovább a sok hercigséget!Dicső címerünkben méltán ott a helyed, Három Falunk Népe Téged szívből szeret!"
Történt egy alkalommal, hogy Zebulon különös egeret fogott: fején korona volt tökmaghéjból, lábain mogyoróból készült díszes cipők, . és még nadrágja is volt, szalonnabőrből! Zebulon nevetett rajta, amíg félmanccsal az egér farkát fogta:
- Ki vagy te, egérbohóc?!
Az egérke haragosan cincogta:
- Engedj el, te feketeség! Én vagyok az egérkirály!
Zebulon elcsodálkozott:
- Egérkirály?! Király vagy tán vagy nem király, - azt kapod mi néked kijár!
Az egérkirály alkudozni kezdett:
- Ha egyetlen manccsal sem nyúlsz hozzám, akkor elárulom, hogy milyen nagy baj fenyegeti a hercegséget!
Zebulon erre ugyancsak kíváncsi lett.Az egérkirály pedig elárulta: a szomszédos Három Falu Királyságának katonái el akarják foglalni a hercegséget.Lehetnek vagy huszonöten!
Zebulon ezt hitte is, nem is, de azért bezáratta az egérkirályt egy hármas dobozba, őrt állított melléje Álomszuszék Jónás személyében és sietett közölni a baljós dolgot a herceggel.
A herceg, Háromkardos Huba, megsimogatta a cicát és azt mondta:
- Utánanézünk a dolognak, mert fő, hogy előre nézzünk! Hívjátok Mindent Kifürkésző Kelement!
Mindent Kifürkésző Kelemen álcázta magát: koldusnak öltözött, így járt-kelt a falvakban és könyörgött:
- Adjatok aprópénzt, ami nem túl apró, még jobb, ha markomat üti jó nagy bankó! Akinek pénze nincs, az egy titkot adjon, titkosított titkot fülembe súgdosson!
No súgtak is Kelemen fülébe mindenféle csacskaságot-macskaságot, milicséget-malacságot, de azért volt közöttük olyan is, amelyik elárulta: a Három Falu Királyságának hadserege már a hercegség földjén jár, azaz éppen nem jár, hanem alszik, mert igen beevett hurkából-kolbászból és nagy a meleg is, tehát elálmosodott.
Egy szó, mint száz: a herceg maga mellé rendelt tíz katonát és lefülelte az alvó ellenséget, mind a huszönötöt.Be is záratta mindegyiket külön-külön a hercegség kastélyának szobáiba, csak később eszmélt rá: akkor, mivel nincs több szoba, kénytelen a kastélyon kívül sátorozni, a cselédséggel együtt.El is kezdte a sátorozást, de ekkor kürt szólalt meg, követ jött a Három Falu Királyságtól.Ki volt a követ?
No az nem volt más, mint a Három Falu Királyságának királykisasszonya, Harangvirág Katinka. Szép is, kedves is, ügyesen beszélő is.Azt kérte, hogy engedje el a kegyelmes herceg váltságdíj fejében a huszönöt királyi katonát, mert így katonaság nélkül, védtelenül marad a birodalma.
A herceg nem mondot nemet, hanem kissé csalafintán annyit közölt a királykisasszonnyal: nem eszik olyan forrón a kását, ő még az igenre vár. Tárgyaljanak!
Tárgyalt is a herceg a királykisasszonnyal, eleinte mindkettő bársonyszékben ült és úgy beszélt, de egy hét múltán még beszédesebb lett a dolog, mivel a királykisasszony a herceg ölében ült, a királykisasszony ölében pedig Zebulon ült.A herceg a királykisasszony haját simogatta, a királykisasszony Zebulon bundáját.No mit szaporítsam a szót: a királykisasszony minden katonáért tizenkét csókot adott a hercegnek váltságdíjként, utána pedig mindketten kimondták az "IGEN!"-t és kezdődhetett a lakodalom.
Zebulonnak csak ekkor jutott eszébe: ki kellene engednie az egérkirályt hármas dobozbörtönéből.A börtönőr, Álomszuszék Jónás, azonban nagy zavarban volt, hebegett-habogott, ötölt-hatolt, de a végén mégiscsak kinyögte: a három dobozt kívülről is egerek rághatták, de valószínűleg az egérkirály sem tétlenkedett belülről, mert mire ő visszatért kisdolgáról, addigra csak egy lyukat talált mindhárom dobozon, egér nélkül.Bocsánatért esedezik!
Zebulon szigorú volt Jónáshoz, büntetésül megtiltotta neki, hogy a lakodalomban véreshurkát egyen.Ám Jónás éppen hogy a májashurkát jobban szerette, így fizimiskája kívül bánkódást mutatott ugyan, de belül jókorákat nevetett.
|
