Az ál-cserepesteknősök nem csupán a Föld mágneses terének erősségét ismerik fel, hanem az erővonalak Földdel bezárt szögét is - derítették ki amerikai biológusok.

A két adatból pedig egyfajta mágneses ujjlenyomatot határoznak meg, amely jellemző az egyes régiókra. Így határozzák meg az állatok helyzetüket.

A tengeri teknősök egész óceánokat szelnek át. Eddig rejtély volt, miként képesek az állatok vizuális tájékozódási pontok nélkül eljutni céljukig.

A kutatók ugyan sejtették, hogy a teknősök a Föld mágneses mezeje alapján tájékozódnak, mivel azonban annak erőssége az Egyenlítőtől a sarkok felé erősen növekszik, úgy hitték, csupán az észak-déli elhelyezkedés meghatározására szolgál.

A tengeri tájékozódás nehezebbik része azonban a kelet-nyugati elhelyezkedés megállapítása - fejtette ki a Current Biology című folyóiratban megjelent tanulmány első szerzője, Nathan Putman. Az állatok, mint kiderült, a mágneses mező erőssége mellett az erővonalak Földdel bezárt szögét is kiszámítják. Így több információt nyernek a mágneses térből, mint eddig gondolták. Képesek meghatározni az egyes tengeri területek ujjlenyomatát.

A kutatók úgy jöttek rá minderre, hogy fiatal teknősöket tettek ki a vízben két mesterségesen gerjesztett mágneses mezőnek, amelyek megfeleltek a 20. északi szélességi fokon előfordulóknak. Amennyiben a mágneses mező az Atlanti-óceán nyugati felén, Puerto Ricónál mérhetőt utánozta, akkor az állatok északkelet felé úsztak.

Amennyiben az Atlanti-óceán keleti felén, a Zöld-foki szigeteknél mérhetőhöz hasonlított a mező, a teknősök délnyugatra fordultak. Az ál-cserepesteknősök (Caretta caretta) szinte világszerte előfordulnak, akár száz kilósak is lehetnek, páncéljuk hossza pedig meghaladhatja az egy métert. Kikelésük után azonnal elhagyják a partot, és csupán évek elteltével térnek vissza otthonukba.