Piszkosak, kártékonyak, tönkreteszik a földeken a termést és betegségeket terjesztenek - általában ez a kép él az emberekben a Földön élő valamennyi patkányról. A többnyire undorral emlegetett kis rágcsálók azonban életeket is menthetnek: háborús területen felkutatják az aknákat, a laboratóriumokban pedig kiszagolják a tbc-t. Babette, a két hónapos afrikai óriáspatkány apró hámmal a hátán kutatja át a számára kijelölt gizgazos területet. Az állatot figyelemmel kísérő két kutató kis drótkötélpálya segítségével szoktatja a patkányt arra, hogy egyenes vonalakban derítse fel a földet.

Az APOPO, egy holland privát szervezet ismerte fel, hogy éles szaglásuknak és étellel történő könnyű idomíthatóságuknak köszönhetően az afrikai óriáspatkányok különösen hatásosak a gyilkos aknamezők fegyvereinek felkutatásában. Az APOPO Morogoróban, Tanzániában kezdte meg a projekt kidolgozását és a "kiképzéseket".

A patkányok képzése négyhetes korukban kezdődik: ekkor kezdik el hozzászoktatni az állatokat az emberekhez, hogy megszabadítsák őket természetes félelmüktől. Ezt követően a pavlovi reflex elméletének alkalmazásával a patkányoknak megtanítják, hogy egy bizonyos kattanó hangot jutalomtáplálékkal kapcsoljanak össze az elméjükben.

Végül a kutatók megtanítják nekik, hogy a robbanóanyag szagát megkülönböztessék más szagoktól. Ezt jelezve, majd a kattanó hangot hallva a patkány jutalomfalatban részesül: így az akna felfedezése a kis állat számára pozitív megerősítéssel jár.

Egy patkány trenírozása kilenc hónapon keresztül tart, de a szorgalmas munkának megvan a gyümölcse: míg két aknakereső ember egy nap alatt tisztít meg egy kétszáz négyzetméteres területet, ugyanazzal két patkány mindössze két óra alatt végez.

Bart Weetjens, az APOPO alapítója elmondta: "Az aknák felderítése az aknák hatástalanításának legbonyolultabb, legveszélyesebb és legköltségesebb része. A patkányok azonban különösen alkalmasak erre a feladatra: jobban idomíthatók, mint a kutyák, és testsúlyuk olyan kicsi, hogy nem aktiválja a robbanószerkezeteket". Weetjens hozzátette: mióta a patkányokkal dolgoznak, csaknem kétmillió négyzetméternyi területet szabadítottak meg az aknáktól Mozambikban.

Hasonlóan nagy sikerrel alkalmazzák a rágcsálókat a laboratóriumokban is. A kiképzett állatok tíz perc alatt végigszimatolnak hetven nyálmintát, és kaparászással jelzik, ha különleges szaglásuk segítségével valamilyen gyanúsra bukkannak.

Dian Kuipers laboratóriumi vezető elmondása szerint szeptember óta 69 olyan eset történt, hogy a patkányok felismerték azokat a tbc-s eseteket, amelyek felett a kórház által alkalmazott egyéb vizsgálatok elsiklottak. A három évvel ezelőtt indult program kezdete óta 1500 esetben szinte kizárólag a patkányoknak volt köszönhető a betegség felismerése.

A tuberkulózis a leghalálosabb betegség a HIV-betegek körében. Tanzániában kevesebb mint a betegek felét sikerül diagnosztizálni még haláluk előtt, és minden fel nem ismert tbc-s beteg további tizenöt embert fertőz meg.

Weetjens szerint nagyon rossz kép él az emberekben a patkányokról: "nem szeretik őket, de mi küzdünk ez ellen. Megpróbálunk változtatni ezen a felfogáson, hiszen ezek a rágcsálók társas lények, nagyon intelligens és szerethető állatok".

A cél érdekében az APOPO egy patkányadoptálási projektet is indított: ennek keretében magánemberek vagy akár társaságok is támogathatják egy-egy patkány ellátását és tanítását, miközben az örökbefogadót folyamatosan tájékoztatják kis védence fejlődéséről és elért sikereiről.

Weetjens elmondta: következő kitűzött céljuk, hogy megtanítsák a patkányoknak a narkotikumok felkutatását, valamint azt is, hogyan segíthetnek katasztrófák, például földrengések túlélőinek felkutatásában.