Bogota - Mostanáig ismeretlen kétéltűeket, kilenc békafajt és egy szalamandrafajt fedeztek fel a kolumbiai-panamai határvidéken elterülő őserdőben.

Darien régió Tacarcuna nevű hegyes vidékén összesen 60 különböző kétéltűfajt, 20 hüllőfélét és 120 madárfajt számoltak össze a Conservation International (CI) természetvédő szervezet herpetológusai - a csúszómászókkal és kétéltűekkel foglalkozó állattantudósok - és a kolumbiai Ecotropico alapítvány madártani szakértői. A katalogizált fajok közül tízről most először készült feljegyzés. A terület "valóságos Noé bárkája" - mondta José Vincente, a 21 napos expedíciót irányító CI kolumbiai igazgatója.

Az egyik faj egy szalamandra a Bolitoglossa nemzetségből, kilenc pedig béka. Háromnak a bőre átlátszó és jól kivehetőek a belső szerveik. Ők úgynevezett üvegbékák a Nymphargus, a Cochranella és a Centrolene nemzetségből. Három kuruttyoló apróság a nyílméregbékák (Dendrobatidae) családjából való, és találtak még két új esőbéka fajt a Pristimantis nemből és egy tarka békát, amelyet az Atelopus nemzetséghez tartozónak vélnek a tudósok.

Egy térség ökológiai rendszerének állapotáról sokat meg lehet tudni a kétéltűek tanulmányozásával, mert a bőrük rendkívül érzékeny a szennyeződésekre, például a savas esőre, a műtrágyára és a nehézfémekre. A hanyatlásnak induló élőhelyekről ezért a kétéltűek az elsők között tűnnek el, a sokszínű és népes kétéltűállomány pedig az ökoszisztéma kiváló egészségét jelzi - mondta José Vincente. "A sok kétéltű a remény jele, hiszen ez az állatcsoport a kihalás szélén egyensúlyoz számos térségben szerte a világon és Kolumbiában is" - mondta a szakértő.

Tacarcuna hegyei az Észak-Amerika és Dél-Amerika közötti fajvándorlás útvonalán magasodnak, biológiai gazdagsága jórészt ennek köszönhető, és az is sokat számít, hogy a vidék nehezen megközelíthető, de az egyelőre érintetlen természeti kincsek is veszélybe kerülhetnek a marhatenyésztés előretörése, a vadászat, a bányászat és a fakitermelés miatt - tette hozzá Vincente.

A háromhetes expedíció során ritkaságszámba menő emlősöket is megfigyeltek a kutatók. Látták például egy különleges vaddisznófaj, a fehérszájú tövises pekkari, és a veszélyeztetett közép-amerikai tapír néhány példányát, valamint fehértorkú csuklyásmajmokat, köpönyeges bőgőmajmokat és csupaszpofájú tamarinokat.