Akik voltak már kutyusok gazdái, azok tudhatják, hogy micsoda szeretet tud megbújni már egy alig pihegő kis szőrgombócban is.

A kutyák szeretete nem ismer megalkuvást, és ugyan ki kell érdemelni őket, de ez nem is lesz annyira nehéz – hiszen számukra mi vagyunk egyedül a világon.

Bárhogy is nézzünk ki, bármilyen életkörülmények között is éljünk, hűségük hozzánk bilincseli őket, és ők szeretni fognak minket, tűzön-vízen át.

A kutyák szeretete pontosan annyival több, amennyivel kevesebb is egy emberénél. Máshogy szeretnek, mint mi, és éppen ebben rejlik az ő titkuk. Számukra mi jelentjük a világ közepét, hiszen ki másra támaszkodhatna, mint miránk?

Neki nincsenek barátai, akikhez átugorhat; ismerősei, akikkel leülhet beszélgetni. A kutyusok érzelmileg teljesen ránk vannak utalva. Megfelelő gondoskodás mellett pedig nem is vágynak másra. Nem csak a falkaszellem miatt követnek minket. Hanem mert szeretnek minket, és kötődnek hozzánk.

Minden egyes simogatásunk öröm a számukra, és borzasztóan élveznek minden egyes közösen eltöltött percet, hiszen gyakran nagyon keveset látnak minket, és a magány bizony őket is megviseli.

Egy kutya megmozgatja gyermekkorunk határtalan és nem feltételekhez kötött szeretetét. Valami ahhoz egészen hasonlót ébreszthet fel újra bennünk, mint ahogyan gyermekkorunkban plüssállatkáinkhoz ragaszkodtunk.

Törődést igényelnek, de néha már elég a puszta jelenlétünk is. Hogy körülöttünk lehessenek, ne kelljen egyedül lenniük, és ami a legfontosabb: ne küldjük el magunktól őket.

Gyakran minden rosszaságuk hátterében nem fog más állni, mint az, hogy látni akarnak minket, és ezért fogadnak minket körömnyomok a bejárati ajtó belsején, ha egyedül hagyjuk őket.

Nem véletlen, hogy sokan úgy tartják, tinédzserkorban az egészséges felelősségtudat kialakulásában egy kutya nagy segítség lehet. Mert őt is ápolni kell – ugyan úgy lehet szomorú, vagy fáradt.

Lesznek igényei és néha jobban fogja hajtani őket a kíváncsiság, minthogy a gazdája szavai megálljt parancsolnának, de aki már kamaszként vagy fiatal felnőttként találkozik ezekkel a helyzetekkel, és megtanulja kezelni őket, az később sokkal több reménnyel léphet bele egy párkapcsolatba.

Az érzelmi intelligencia gyakran segíthet át minket az élet különböző krízispontjain. Azonban ehhez az kell, hogy megtanuljuk kimutatni az érzelmeinket, nem csak szavakkal, de tettekkel is. Pontosan ugyan ezt kívánja tőlünk egy kutyus is.

Ha szeretjük őt, merjük megsimogatni – és ez ne legyen ritkaságszámba menő kitüntetés! Egy kutyus sokkal többet fog érteni szavaink hangsúlyából, és annál kevesebbet abból, amit mondunk: őt nem tudjuk becsapni egy üresen kimondott „Szeretlek”-kel.

De ha jó gazdák leszünk, akkor nem is lesz szükség erre. Mert ha kutyánkra nézünk, még a legnagyobb csínye tettenérésekor se fogunk tudni igazán haragudni rá. Persze ilyenkor azért adni kell a formalitásokra: tehát jöhet majd a szidás.