Három új ízeltlábú fajt fedeztek fel Spanyolországban

Három új ízeltlábú fajt fedeztek fel Spanyolországban az Ibériai-hegységben található Maestrazgo-barlangokban a Navarrai Egyetem és a katalán barlangászszövetség kutatói. A barlangok az Ibériai-hegység azon részén helyezkednek el, amelynek élõvilágát kevéssé ismeri a tudomány. Egy meglehetõsen elszigetelt, 1550-2000 méteres magasságban lévõ területrõl van szó, amelynek éghajlatát "majdnem extrémnek" nevezik a szerzõk, magukban a barlangokban viszont egyenletes, 5-11 Celsius-fokos hõmérséklet uralkodik.

"A parányi ízeltlábúak a legõsibb szárazföldi állatok, az ugróvillások (Collembola) osztályába tartoznak, és nagy valószínûséggel évezredek óta élnek elszigetelve fajtársaiktól" - magyarázta Enrique Baquero, a Navarrai Egyetem kutatója. Hozzátette: a múlt egyfajta "ereklyéiként" tekinthetõk, hiszen túlélték az éghajlatváltozásokat, amelyek "kinti" rokonaikat tizedelték. Ezért oly fontos megismerni, hogy e fajok miként alkalmazkodtak a barlangokban uralkodó viszonyokhoz. Más barlanglakó állatokhoz hasonlatosan az ugróvillásoknak is például fokozott "vegyi" szenzibilitást kellett kifejleszteniük, hiszen a koromsötétben élve visszafejlõdött a látásuk.

Az ugróvillások a hatlábúakhoz tartoznak, bár elõbbiek elkülönült fejlõdési irányt képviselnek: szárnyatlanok, különbözik a szájszervük szerkezete, és úgynevezett ugróvillával (furca) rendelkeznek. Ez a potroh 4. haslemezén ered, és nyugalmi helyzetben elõrefelé a testhez simul. Amikor erõs izomzata összehúzódik, a villa hátrafelé kivágódik, és ettõl a test elõrelendül.

Az ugróvillások három most felfedezett faja - Pygmarrhopalites maestrazgoensis, Pygmarrhopalites cantavetulae és Oncopodura fadriquei - filogenetikailag (törzsfejlõdéstanilag) különbözõ csoportokhoz tartoznak. A kutatók öt másik olyan faj egyedeit is felfedezték, amelyeket a szomszédos barlangokban már dokumentáltak.