A londoni Roehampton Egyetem tudósai tanulmányozták egy makákócsoport társas viszonyait, és azt állapították meg, hogy ezeknek a nõstényeknek a beszédes természete a társas viszonyok fenntartását és erõsítését szolgálja. A kutatók szerint a felfedezés alátámasztja azt a feltételezést, mely szerint az emberi nyelv is az egyének közötti kötelékek és a szervezett társadalmak iránti szükséglet talaján fejlõdött ki.
Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
Ennek bizonyítására három hónapon keresztül tanulmányozták a Puerto Ricó-i Cayo Santiago-szigeten egy 24 fõs makákócsoport kommunikációját. A közösségben 16 nõstény és 8 hím állat élt. A kutatók rögzítették az állatok közötti hangadásokat és a "baráti csevegéseket", de figyelmen kívül hagyták az ennivalóra vagy egy ragadozó megjelenésére "vonatkozó" hangjelzéseket.
A nõstény makákók tizenháromszor annyit kommunikáltak, mint a hímek, és egymás között sokkal gyakrabban beszélgettek, mint a másik nem képviselõivel.
A kutatók szerint ezek az eredmények azt mutatják, a nõstények számára fontosabb a hangadással történõ kommunikáció a kapcsolatok fenntartásában, mint a hímek számára. Ezenkívül, mivel a nõstények egész életüket ugyanabban a közösségben élik le, szilárd és tartós kapcsolatok alakulnak ki, még a kölykeiket is rábízzák egymásra. A hímeknél, amelyek egyik csoporttól a másikhoz vándorolnak, hiányzik ez a fajta kapcsolatépítés, õk mindkét nembeli társaikkal ugyanolyan mértékben kommunikálnak.
A brit New Scientist címû lapban megjelent kutatás volt az elsõ, amely rámutatott a nõstények és a hímek eltérõ kommunikációjára.