Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
A felhelyezés két észak-amerikai folyóban, a Columbiában és a Fraserben történt. Mindkét folyóban hetven és nyolcvan százalék között volt a mortalitás, annak ellenére, hogy a Columbiát számos gát szabdalja, míg a Frasert nem.
A Plos Biology címû online folyóiratban megjelent tanulmány egyik társszerzõje, Carl Schreck szerint azonban elhamarkodott lenne arra következtetni, hogy a rég vallott nézettel ellentétben a gátak nem hatnak károsan a halpopulációkra.
"A columbiai kishalakat érheti stressz, miközben átvergõdnek a vízlépcsõkön, de lehet, hogy az csak késõbb, az óceáni halálozásban mutatkozik meg" - magyarázta az Oregoni Egyetem halászati-vadgazdálkodási szakértõje. Ennek egyik oka az lehet, hogy a halak minden energiájukat a navigációba fektetik, hogy túléljék a gátak sorozatát, ahelyett, hogy növekednének - tette hozzá Schreck.
Az adatok elemzése fényt derített arra, hogy két, jeladóval felszerelt fiatal lazac három hónap alatt 2500 kilométert tett meg a Columbia egyik mellékfolyójából a Csendes-óceán Alaszkától északra fekvõ területeiig.
Victor Gallardo, a Census of Marine Life elnökhelyettese szerint "ezek az észak-amerikai eredmények globális jelentõségûek, fontosak Chilének, Oroszországnak, Japánnak, Indiának, Írországnak és minden olyan nemzetnek, ahol halak vándorolnak édesvíz és a tenger között."