A titkos szovjet delfinkommandó létezett
Moszkva - A Szovjetunióban valóban létezett egy harci feladatokra kiképzett delfinekbõl álló katonai egység, amelyben a hetvenes években 120 állat járõrözött diverzánsokat keresve, igaz végül harcban nem, csupán gyakorlatokon mutatták be tudásukat, és egyetlen diverzánst sem fogtak.
Az egység kialakításáról 1965-ben született döntés Amerikából érkezett hírek nyomán.
Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
Ezután kezdték befogni a tengeri emlõsöket, de évekig csak a befogást és fõleg a delfinek tartását tanulták, és késõbb láttak hozzá kiképzésükhöz.
1971-ben az öböl bejáratánál két egymástól 700 méterre lévõ ketrecben már folyamatos õrszolgálatot teljesítettek a harci delfinek. Ha szokatlant észleltek, megnyomtak egy pedált, a jelre az idomárok hozzájuk rohantak, s rájuk adtak egy titánból készült konstrukciót. Ennek része volt egy szájkosár, rajta pisztollyal, amely elsült, amint a delfin megbökött valamit, például egy víz alatt érkezõ diverzánst. A felszerelések kidolgozásával több mint 35 tudományos intézetben foglalkoztak.
Mivel a delfinek nem szerették az "egyenruhát", késõbb már arra tanították õket, hogy letépjék az ellenségrõl a búvármaszkot.
Deszantos delfineket is képeztek arra az esetre, ha olyan helyen kell bevetni õket, ahová nem tudnak elúszni órák alatt. Repülõgéprõl, ejtõernyõvel engedték le õket, s csak egyetlen állat esett áldozatul, amikor egy ejtõernyõ nem nyílt ki.
Felmerült, hogy kamikázékká képezzék ki a delfineket, de az okos állatok megérezhettek valamit, mert ezeken a gyakorlatokon nem voltak hajlandók együttmûködni. Próbálkoztak agyukba ültetett, mozgásukat irányítani képes elektródákkal is, de ez túl költségesnek és bonyolultnak bizonyult.
A legtehetségesebb uszonyos "harcosokat" aknakeresõkké képezték ki, mivel õk természet adta lokátorukkal több százméteres távolságról is észlelik a tárgyakat, amelyeket ember nem találna meg. Az aknára kellett ejteniük egy kis szerkezetet, abból bója emelkedett a felszínre, s az aknát aztán emberek hozták fel.
A kiképzett delfinek mindig visszatértek: vagy megszokták, hogy etetik õket, vagy az emberek közelsége tetszett nekik, vagy talán szerettek katonásdit játszani...
Andrej Kalganov, aki maga is búvárdiverzánsi kiképzést szerzett, 1988-ig dolgozott a katonai delfináriumban, s csak nehezen szabadult a szigorúan titkos intézménybõl. Évek óta egy jaltai delfináriumban idomít öt általa megmentett állatot, s ha sérült, vagy partra vetõdött delfint látnak a tágabb környéken, õt hívják.
A Szovjetunió széthullása után a 75-ös terület Ukrajnához került. Kalganov szerint ma már sehol nem alkalmaznak delfineket katonai célokra, mivel az állatok a mai haditechnikával nem tudnak versenyre kelni.
Az egykori 75-ös terület honlapja szerint azonban ott ma "tengeri biotechnikai rendszerek kutatásával és bionikai alapon álló mûszaki eszközök fejlesztésével" foglalkoznak.
Robert Merle Állati elmék címû, katonai célokra kiképzett delfinekrõl szóló, 1967-ben megjelent regényét a szerzõ politikai fikciónak, sok kritikus tudományos fantasztikumnak tekintette...