Haszonállatok háziasítása
Tizenegyezer évvel ezelõtt (vagyis sokkal korábban, mint eddig hitték) háziasították a haszonállatokat: elõször a kecskét és a juhot, majd nem sokkal ezután a sertés és a szarvasmarha domesztikálása következett - állítja egy amerikai kutató.
A Smithsoniaan Intézet régésze, Melinda Zeder az Amerikai Tudományos Akadémia folyóiratában, a PNAS-ban (Proceedings of the National Academy of Sciences) számolt be kutatási eredményeirõl.
Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
A régész tanulmányában foglalkozik az úgynevezett neolit forradalommal is, azzal a folyamattal, amelynek révén az új kõkorszakban a népesség a vándorló, vadászó-gyûjtögetõ életmódról áttért a letelepült, földmûvelõ életformára. Ezt az egyik legfontosabb változásnak tekintik az emberiség szempontjából, hiszen a történelem elõtti emberek így már képesek voltak készleteket felhalmozni, a felesleget pedig elcserélték egymással. Amint a kereskedelem és a megbízható élelemellátás kiépült, a népesség növekedésnek indult.
Némely kutató szerint a technológiák úgynevezett kulturális diffúzió útján terjedtek, más tudósok úgy vélik, hogy az Európába áttelepülõ elsõ földmûvesek hozták magukkal az új ismereteket, kiszorítva a vadászó-gyûjtögetõ helybélieket.
Melinda Zeder szerint mindkét folyamat egyidejûleg játszódott le. A modellterület Ciprus volt, ahol mind a négyfajta haszonállat egyszerre jelent meg 10.500 évvel ezelõtt, kiszorítva a sziget faunájának olyan képviselõit, mint a törpeelefánt, vagy a törpevíziló. (Szigeti környezetben gyakran redukálódik a nagytestû állatok mérete).
Mivel Ciprus 60 kilométernyire van a török partoktól, a mezõgazdasági növények vízi úton érkeztek, a betelepülõ földmûvelõk hozták magukkal csónakjaikon. Franciaországban és Spanyolországban a vadászó-gyûjtögetõ életmódot folytató bennszülöttek kulturális diffúzió útján vették át az új földmûvelési módszereket. Maguk a földmûvelõk a mai Törökország területét, valamint a Balkán térségét népesítették be, de kapcsolatban álltak a bennszülöttekkel is.
Melinda Zeder kutatásai szerint több hullámban érkeztek a betelepülõk, akik földmûvelési módszereiket végül az egész Földközi-tengeri térségben meghonosították. Nem lehet tudni, hogy mi váltotta ki a gyarmatosítás folyamatát, ahogy az sem ismert, hogy milyen kapcsolatban álltak egymással a jövevények és az õslakosság. A Smithsoniaan Intézet régésze megjegyezte: DNS-vizsgálatok segítségével lehetne bizonyságot szerezni arról, hogy helytálló-e az elmélete, amely szerint a földmûvelés elterjedésében egyaránt közrejátszott a farmerek betelepülése és a kulturális diffúzió.