Lassan a lelkiismereti vegetáriánusoknak lesz igazuk: az elmúlt évek kutatásai nyomán egyre több, korábban emberi sajátosságnak tartott jelenségrõl derül ki, hogy az állatvilágban is van rá példa.
Régebben például azt hittük, hogy csak az emberek képesek társadalmi normákat kialakítani az ösztöneiktõl többé-kevésbé függetlenül. Vagy, hogy: csak az ember képes elképzelni, hogy mit gondol a másik.
Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
Tévhit 1: csak az embereknél létezik közösségi kultúra
Ma viszont már tudjuk, hogy a kultúra – a képzõmûvészet, a színház, az irodalom, a zene, a vallás, az építészet és a konyhamûvészet – gyökerei egy egyszerû dologhoz vezetnek vissza. „Ahhoz, hogy egy adott csoport milyen belsõ szabályokat alakít ki életmódjára, ezeket eltanulják egymástól, s aztán generációkon keresztül továbbadják” – írja a New Scientist magazin legújabb számában.
A kultúra állati verziója fedezhetõ fel például a gyilkos bálnáknál, amelyek két jól elkülönülõ csoportra, a vándorlókra és az egy helyben maradókra oszlanak. Ugyanazokban a vizekben élnek, keverednek is, mégis más a társadalmi berendezkedésük, mások a szokásaik és az életmódjuk, elválik a kommunikációjuk, és kicsit mást szeretnek enni, máshogy szoktak vadászni, mint ez egy 2001-ben megjelent kutatásból kiderül. Még más gyakorisággal is szaporodnak! És érdekes módon az El Ninóra is másképp reagálnak.
Tévhit 2: csak az emberek tudják elképzelni, mire gondol a másik
Most már azt is tudjuk, hogy az állatokban van empátia, bele tudják képzelni magukat egy másik egyed helyébe, s felállítanak egy hipotézist arról, mi jár a másik fejében. Sokáig azt gondolták, hogy az embereknél is csak ötéves kortól jellemzõ ez, s hogy az állatoknál lehetetlen.
Ám újabb kutatások szerint bizony már a csecsemõk is képesek hazudni (elnézést, kedves anyukák, ezt mondja a tudomány), ami felvetette annak lehetõségét, hogy ez az absztrahálási képesség fokozatosan alakul ki az embernél, s így jelen lehet az állatvilágban is.
A kilencvenes években végzett kísérletek szerint több fõemlõsfajta is képes felismerni a hazugságot, bár a kutatók szerint ez kicsit másképp történik, mint a felnõtt embereknél: inkább implicit módon „tudják”, mire gondol a másik, nem logikusan gondolják végig, mint a felnõttek.A cikk folytatása...
Tévhit 3: csak az ember használ vagy készít eszközöket
Az eszközhasználatot már viszonylag régóta nem tekintjük az ember sajátosságának. Néhány csimpánz kövekkel töri fel a csonthéjas magokat, mások termeszre vadásznak hosszú fûszálak segítségével, és volt már olyan gorilla is, amelyet azon kaptak, hogy egy bottal méri a víz mélységét.
Az új-kaledóniai varjú azonban mindenen túltesz: eszközt készít. Csõrével horgokat és kapaszkodókat vág egy kemény levélbe, s aztán ezzel piszkálja ki a rovarokat a mélyedésekbõl. Érdekes módon a varjaknál is van balcsõrös és jobbcsõrös, mint az embereknél jobb- vagy balkezes.
A kutatók, akik 2002-ben publikálták eredményeiket, azt találták: az eszközkészítés részben genetikailag programozott a madaraknál, de a tanulás is sokat számít. (Gyakrabban használnak eszközöket azok a varjak, amelyek másokat láttak eszközhasználat közben.) Sõt, mint a vad madarakra szerelt kamerák képeibõl megtudták, többféle eszközt is készítenek: egy fûszárat is hegyeznek, például. És gyíkokra vadásznak.
Tévhit 4: csak az ember tesz különbséget jó és rossz között
Valójában már egy 1964-es kísérletbõl kiderült, hogy a rézuszmajom például nem volt hajlandó ételt elfogadni, ha látta, hogy egy másik majmot ezután megrázza az áram. Ugyanez a patkányokra is igaz.
Ám a kutatók évtizedeken keresztül inkább más magyarázatokat kerestek a jelenségre, egész addig, míg Marc Bekhoff, a Coloradói Egyetem egyik professzora nem alkotott egy elméletet, mely szerint a moralitás az összes társas állatnál megjelenik, hiszen a társadalmi „normákat” megtanulják játék közben.
Tévhit 5: az állatoknak nincsenek érzelmeik
Az elefántcsorda tagjai gondozzák a sérülteket. A szarkák gyászolnak: temetési rítusuk van. A csimpánzok jól láthatóan elbûvölten táncolnak a vízesésnek. És ez nem antropomorfizálás: ma már kevés tudós vitatja, hogy az állatoknak is vannak érzéseik. Persze ezt a kutya- és macskatulajdonosok már évszázadok óta mondják. Az egyetlen nyitott kérdés, hogy vajon mennyire tudatosak mindebben az állatok.
Tévhit 6: csak az embereknek van személyiségük
Ha a személyiségnek azt nevezzük, ami a reakcióinkat megkülönbözteti mások reakcióitól, akkor igenis van ilyen az állatvilágban is. Azok az állatok sem egyformán viselkednek, amelyek azonos környezetben nõnek fel, egymás mellett. A szakirodalom ismer gyáva pókokat, vakmerõ szalamandrákat, agresszív énekesmadarakat és félelmet nem ismerõ halakat.
Sõt ma már azt gondolják a kutatók, hogy a különbözõ személyiségjegyeknek fontos szerepük van az evolúcióban: ezek által az állatok jobban képesek megtalálni azokat az ökológia értelemben vett szegleteket, amelyek jó megélhetést biztosítanak nekik.
És ez az emberi személyiségre is új fényt vet.
Tévhit 7: csak az emberek használnak nyelvet
Dehogyis! Nem is olyan rég, 2002-ben mutatták be Németországban Ricót, a border collie-t, aki több száz szó jelentését megtanulta. Arra is képes, hogy bemenjen egy másik szobába, és áthozza azt a tárgyat, amelyet gazdája megemlít neki. Ha olyan szót mondtak neki, amelyet nem ismert, akkor volt annyi esze, hogy kiválogatta az ismeretlen tárgyat az ismerõsek közül, és átvitte azt.
Alex, az afrikai szürkepapagáj ötven tágyat tudott megnevezni, hét színt és öt alakzatot. Még a számokkal – egyebek között a különösen bonyolultnak számító nullával is – tisztában volt.
Kanzi, a bonobó, tulajdonképp véletlenül tanult meg emberül – a kutatók a szülõjét tanították, õ csak épp ott volt. Szintén több száz szót ismer, sõt egyszerûbb mondatokat is megért. Például ilyeneket: „Áthozod az M&M’s cukorkákat a középsõ vizsgálati szobába?” Még szavakat is kitalál, a vízmadár például nála a kacsát jelöli. Gyakorlatilag mindazt tudja nyelvészetileg, amit egy két és fél éves gyermek.
