A hazai repülõterek különös társbérlõi az ürgék. A repülõtér biztonságos üzemeltetése vagy építkezés miatt viszont gyakran elõfordul, hogy át kell telepíteni ezeket a védett állatokat. Július folyamán több hazai repülõtérrõl történt ürge kitelepítés. Különös látvány fogadta azokat, akik a július közepén a dunakeszi sportrepülõtér közelében jártak. Mintegy 20-25 fiatal földre szegezett tekintettel, látszólag céltalanul bolyongott a repülõtér füves kifutópályáján. 
Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
A füves kifutópályájú repülõtereknek ugyanis az üzemeltetõk által talán nem annyira, de a természetvédõk által annál inkább kedvelt lakói az ürgék. Ez a védett fajunk eredetileg a füves puszták lakója. A 20. század közepéig kártevõként tartották számon, ezért kíméletlenül irtották. A hazai állomány csökkenése ennek ellenére mégis leginkább a faj élõhelyének zsugorodása miatt következett be annyira, hogy 1982-ben védetté nyilvánították.
Élõhelyét leginkább az erdõsítések és a beépítések csökkentették. A parlagon hagyott legelõk pedig a magasra nõtt fû és a megjelenõ cserjék miatt nem biztonságosak az állat számára, mert a magas fûben nem lát elég messzire, és nem veszi észre idõben a közeledõ ragadozót. Így mára az a furcsa helyzet állt elõ, hogy a füves repülõterek az ürge legjelentõsebb élõhelyei közé tartoznak.
Az országban lévõ ilyen repülõterek mintegy háromnegyedén elõfordul ez a kisemlõs. A repülõterek elõnye, hogy száraz területek, ezért alkalmasak járatépítésre, a gyepet rendszeresen nyírják, és viszonylag kevés közvetlen emberi zavarás éri az ott lévõ állatokat.
A kerecsensólyom védelmében
Idén július folyamán hazánkban több repülõtéren is zajlik ürgegyûjtés. Ezek közül két helyszínen – Dunakeszin és Kecskeméten - az elmúlt napokban az ELTE biológus hallgatói Altbacker Vilmos vezetésével végezték a munkát.
Az ürgebefogás és -áttelepítés a magyar és szlovák nemzeti parkok közös Life-Nature projektje keretében zajlik. A cél, hogy a repülõterekrõl befogott ürgéket a nemzeti parkok olyan területeire telepítsék át, ahol rendszeres legeltetés, gyepkezelés zajlik, és amely területek a fokozottan védett kerecsensólyom élõhelyei.
Hazánkban jelenleg mintegy százhatvan pár kerecsensólyom él, ezzel Ukrajna után Európában itt található a legnagyobb állomány. A Life projekt keretében együttmûködõ két ország (Magyarország és Szlovákia) pedig a teljes európai állomány mintegy 40 százalékát tudhatja magáénak, ezért EU szinten is igen jelentõs ez a fajvédelmi program. Ennek során többek között sor kerül a kerecsensólyom fészkelõhelyeinek javítására, a vonulási útvonal feltérképezésére, az élõhelyeken a nagyfeszültségû vezetékek szigetelésére valamint a legfõbb táplálék, az ürge biztosítására. A kerecsensólyom ugyanis táplálkozás szempontjából ürgespecialista, legfõképpen a fiókák túlélése szempontjából fontos, hogy ürgével etessék õket a szülõk.
Nõ a balesetveszély az ürgelyukak miatt
A Dunakeszirõl és Kecskemétrõl kifogott ürgéket a Duna-Ipoly Nemzeti Park valamint a Kiskunsági Nemzeti Park területén engedték szabadon. A Gerecsében és Ópusztaszer környékén összesen 600 egyed talál új otthonra. Egy-egy helyszínen legalább 200 egyed kitelepítésére van szükség ahhoz, hogy hosszú távon stabil állomány alakulhasson ki.
Az állatok kifogását mindkét helyszínen áprilisban és júniusban egy-egy állományfelmérés elõzte meg. Míg tavasszal még csak a felnõtt egyedek számát tudják megbecsülni, a nyári felmérés már az adott évi szaporulatot is tartalmazza. A becslés szerint a dunakeszi repülõtéren jelenleg mintegy kétezer egyed él. A másfél napos csapdázás során ebbõl csak 400 állatot fogtak be, így a helyben maradó állomány továbbra is stabil populációt képez.
A dunakeszi helyszínnel szemben, ahol az egész kifutópálya füvesített, nagyobb problémát jelentenek a kecskemétihez hasonló lebetonozott kifutópályák. A beton kifutópálya mellett lévõ ürgejáratok balesetveszélyessé teszi a terepet, hiszen a kifutóról esetleg lecsúszó repülõk számára nem biztonságos a lyukakkal szabdalt egyenetlen felszín. Ezért ezeken a helyeken rendszeresen kell ürge-kitelepítést végezni, hiszen a kedvezõ élõhely adottságok miatt újra és újra megjelennek az állatok, az üzemeltetõk nagy aggodalmára.
A szakemberek számára legnagyobb nehézséget viszont azok a területek jelentik, ahol a füves pályák lebetonozása vagy más jellegû építkezés miatt az egész állományt ki kell telepíteni az adott területrõl. Mivel egy-egy ürgelyukról nem lehet megállapítani, hogy aktív járat-e, mindegyiknél csapdázni kell. Hektáronként több száz járat esetén ez bizony komoly kihívást jelent, hiszen egy állat se maradhat a területen, mivel az élõhely megszûnésével elpusztulnának. Elõfordul, hogy a mentesített területeket az ürgék kifogása után felszántják, hogy a beruházás befejezéséig ne menjenek vissza az állatok.
Pár napon belül alkalmazkodnak az új lakóhelyükhöz
A befogás az ürgelyuk nyílásánál felállított hurokcsapdákkal történik. Az ellenõrzés egész nap óránként zajlik, kivéve nyáron a déli órákat. Ekkor szünetel a csapdázás, ugyanis a nagy meleg miatt a hurokba szorult állatok könnyen elpusztulhatnak, mielõtt még kivennék õket.
A befogott állatokat egy kis ketrecbe teszik, majd éjjel új otthonukba szállítják, ahol a következõ napon, a kora reggeli órákban szabadon engedik. A kijelölt területeken gépekkel elõre fúrt „kész lyukakba” engedik be az új lakókat. Az új járatot az ürge behelyezése után dugóval zárják le, így míg az állat „kiássa” magát, van ideje megszokni az új lakóhelyét.
Míg a befogásnál és a szállításnál alig 1-2 százalék pusztul el, az új környezetbe való beilleszkedés sokkal nagyobb megpróbáltatást jelent az állatoknak. Habár a befogott állomány egy része szétszéled a kiengedés utáni egy-két napon belül, ez a telepítés mégis sikeresnek tekinthetõ a hasonló jellegû természetvédelmi projektekhez viszonyítva – hangsúlyozta Altbacker Vilmos ürgeszakértõ.
A veszteséget mérsékli, ha az ürgék rendszeresen legeltetett területre kerülnek, ahol az eddigihez hasonló a növényzet, viszont a legelõkön juhászkutyák is vannak, amelyek veszélyt jelentenek a még tapasztalatlan ürgékre, ezért a kihelyezett állatokat õrizni kell. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy pár napon belül már jól alkalmazkodnak az új lakóhelyükhöz, és frissen elkészült járataik védelmében várják a következõ tavaszt, amikor kezdõdhet a családalapítás…