2024.03.29. - Auguszta

Mit tegyünk, ha denevérekkel találkozunk?

Mit tegyünk, ha denevérekkel találkozunk?
Denevérvédelem

Tavaszi-nyári estéken a szürkületkor fejünk felett megjelenõ denevérekrõl még mindig sok tévhit kering a köztudatban. Pedig túl jól tájékozódnak ahhoz, hogy "beleragadjanak" a hajunkba, nem terjesztenek veszettséget sem, és amennyiben a padlásra vagy a liftaknába költözve zavarnának bennünket, az illetékes hatóság kitelepíti õket. Dr. Molnár Viktor, a Fõvárosi Állat- és Növénykert állatorvosa, denevérkutató a kert nílusi repülõkutya-repdéje elõtt adott interjút rovatunknak.
adó 1% állatvédő kutya, cica örökbefogadás állatmentés

Adó 1% felajánlás Állatvédelemre!

Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06

A több mint 1100 fajt magába foglaló denevérek rendje (Chiroptera) a rágcsálók után a második legnépesebb rend az emlõsök között. Magyarországon jelenleg 31 faj él, amelyek mindegyike 1901 óta védett, az egyes példányok eszmei értéke akár 250 000 forintra is rúghat. Egyedszámuk csökkenésének oka elsõsorban az, hogy az ember lezárja azokat az épületréseket, kivágja azokat az odvas fákat, ahol nappal tanyázhatnának. A hazai fajok kivétel nélkül rovarevõk (éjszakánként akár 1000 szúnyogot is megesznek), így a rovarirtószerek használata is jelentõsen szûkíti a denevérek életterét. Ezért ha valaki denevérkolóniát talál a padlásán, a világítóudvarban vagy egyéb helyen, ahol az állatok semmiképpen sem maradhatnak, hívja a Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelõségek, a Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóságok vagy a Nemzeti Parkok területi intézményeit.

A denevérek többsége messzirõl elkerüli a lakott területeket. Csupán a rõt koraidenevér (Nyctalus noctula), valamint a közönséges kései- (Eptesicus serotinus) és a közönséges törpedenevér (Pipistrellus pipistrellus) alkalmazkodott az ember által épített környezethez, és költözik be a padlások, panelházak réseibe, amelyek erdei odvakhoz hasonló mikroklímát biztosítanak számukra.

Az emberben a denevérekkel szemben megfigyelhetõ ellenszenv cirregésszerû hangjukból, valamint az ablakpárkányra, erkélyre potyogó ürülékük látványából fakad, de ezeknél is erõsebben hatnak a denevérekkel kapcsolatban bennünk élõ tévhitek - hogy például beleragadnak a hajunkba és mindenféle betegségeket, például veszettséget terjesztenek.

Akadnak azonban kultúrák, ahol úgy tartják, a denevér elhárítja a balszerencsét. Európa néhány részén egykor, ahogy nálunk is, a ház népe és a jószág démonoktól való megóvása érdekében a lakóépület és az istálló ajtaja fölé fejjel lefelé lógó denevért szegeztek. Az antik világban a denevéreket a sokmellû epheszoszi Artemisszel hozták kapcsolatba. Ezt a felfogást a reneszánsz újjáélesztette, és a denevéreket a szoptatós anyák szimbólumává tette. Kínában a denevérek a boldogságot és az örömet szimbolizálják, és halhatatlannak tartják õket. A kogi népcsoporthoz tartozó indiánok a vérszopó denevéreket az emberi termékenységgel hozták kapcsolatba. Õk úgy tartják, hogy a serdülõkorú leányt "megharapja a denevér", s ennek következtében kezd menstruálni, azaz lép a felnõttkor küszöbére. Mexikóban az asszonyok pedig a mai napig imádkoznak a denevéristenhez, hogy a gyermekük szerencsésen megszülessen.

"Vámpírok"

A több mint 1100 denevérfaj közül mindössze a kis vérszopó- (Diphylla ecaudata) és a rõt vérszopódenevér (Desmodus rotundus) táplálkozik vérrel. Az elsõsorban trópusi, szubtrópusi esõerdõkben élõ állatok Mexikótól Argentínáig és Chiléig mindenütt elõfordulnak Dél-Amerikában. A talaj közelében repülve érzékelik a nagyobb testû emlõsöket. Borotvaéles metszõfogaikkal rést ütnek például egy alvó ló bõrén, és a sebbõl szivárgó vért nyalogatják fel - a hatékonyság alapja, hogy nyáluk véralvadásgátlót tartalmaz. Az alig 30-50 grammos állatok képesek 15 perc alatt saját testsúlyukat meghaladó mennyiségû vért elfogyasztani, így amíg az elfogyasztott vér egy részét meg nem emésztik, illetve vizeletürítéssel meg nem szabadulnak a plusz folyadéktól, nem képesek felrepülni.

Tájékozódás a sötétben

1939-ben Donaldo Griffin és Galambos Róbert bizonyította be, hogy a denevérek ultrahangok segítségével tájékozódnak. Készítettek egy mûszert, amelynek segítségével az emberi fül számára is hallhatóvá váltak ezek a hullámok. Az ultrahangot a legtöbb denevérfaj a nyitott szájüregén keresztül bocsátja ki, ez alól kivételt képeznek a patkósdenevérek és néhány trópusi nemzetség, õk az orrnyílásukat használják erre a célra. Úgynevezett echolokációs képességük lényege, hogy a tárgyakról visszaverõdõ ultrahanghullámokat fejüket körbejáratva, fülük szapora mozgatásával fogják be, és így képesek a tárgyat azonosítani, valamint pontos helyzetét meghatározni. Az echolokációs képességre az ún. kisdenevéreknek van igazán szükségük; a gyümölcsevõ repülõkutyáknak viszont a látásuk és a szaglásuk kiváló.

origo


Denevérek a barlangban

Kutyaotthon adó 1% támogatása

Adó 1 százalék felajánlás állatvédő, állatmenhely feladatokra