Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
- Mondd, mit érezhetett ez a szerencsétlen állat?
Komolyan hallgattam. Tudtam, hogy a barátnõmet meg kell nyugtatni.
- Hát, ha akarod tudni, mit érezhetett a bika, elmondom. Figyelj! Elsõsorban én úgy gondolom, hogy az állatoknak is van lelkük, nemcsak ösztöneik. Amikor a bika kiszaladt a porondra, azt gondolta magában: "Hát ezért kényeztettek, ezért adtak mindenféle jó falatokat, hogy ünnepeljenek. Hát itt vagyok. De mi ez? Ki az az ember azzal a kendõvel? Engem ne ingereljen, lehet, hogy csak játszani akar. Hát jó. Most megijesztem, feléje szaladok, hát elszaladt. Ennyire fél, pedig nem akarom bántani. De mi ez? Milyen mérgesen jön felém, miért haragszik rám? Jaj, az oldalam! Valami megszúrt, vérzek, ez nem játék. Hát akkor mi? Megint feléje megyek, most már én is mérges vagyok. Valami megint szúr. Jaj, de fáj, már menekülnék, de utánam jön, szúr és szúr. Már nem bírom. Erõsen vérzek, menni is alig bírok. Mit döf belém? Dárdát, kardot? Milyen nehéz az oldalam, mindjárt elpusztulok. Emberek! Segítsetek! Ez meg akar engem ölni! Istenem! (Mert hiszen Te teremtettél), mi zajlik itten? Miért ujjong a tömeg? Miért örülnek, hogy én rogyadozok, elpusztulok? Feldobják a kalapjukat örömükben, ordítanak; milyen furcsák az emberek!"
Elhomályosuló szemével még egyszer körbenézett, és akkor... meglátott Téged. Az ujjongó tömegben EGY ember SÍRT, te sírtál. "Boldogan halok meg, mert EGY ember elsirat engem. Isten áldjon meg, te jóságos ember." Ez volt a szerencsétlen állat utolsó gondolata.
- Komolyan mondod, hogy ezt gondolta a bika?
- Hát persze. A legkomolyabban. Minden párviadalban van vesztes. Tisztelet és elismerés illeti a vesztest is, mert becsületesen harcolt az életéért.
- Köszönöm - mondta, majd mosolyogva hozzátette: Boldog vagyok, hogy sírtam. - Barátnõm elment. Az én lelkembe azonban mély szomorúság költözött. Eszembe jutottak a gázkamrákban elpusztult árva gyermekek, a piciny "vesztesek", akiket becsaptak, mert elhitették velük, hogy fürdeni mennek, és kedvenc játékukat szorongatva, boldog visítozással rohantak a gázba... Vajon AZOK között, akik az ártatlan gyermekeket az utolsó útjukra kísérték, akik becsapták õket, akik TUDTÁK, hogy mi vár rájuk, azok között volt-e valaki, akinek pokoli szívében egy cseppnyi szánalom ébredt?! Volt valaki?! Csak EGY!
Csak egyetlen egy!
Bajor Klára