Magyarországon a krajnai mézelõ méh honos, azaz Apis Mellifica Carnica. A méh növényevõ, de a növénynek különlegesen specializált termékét fogyasztja: a növény szaporító szervében, a virágban képzõdött virágport és nektárt. Éppen a táplálkozás folytán a méh igen különleges helyet foglal el az élõvilágban. A növény szaporító apparátusával érintkezve a méh szinte részt vesz a növények életében.
A rovarok között a méh az egyik legjobb memóriájú állat. Köztudott, hogy nemcsak az alakra, de színre és illatra is képes emlékezni.
Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
A rendszerbeli sorszám/Egység/Megnevezés
I./Ország (Regnum)/Állatok (Animalia)/
II./Állatkör (Subregnum)/Soksejtûek (Polycytozoa)
XVII./Törzs (Phylum)/Ízeltlábúak (Arhropoda)
A./Altörzs (Subphylum)/Csápos ízeltlábúak (Antennata)
b./Ágazat (Cladus)/Légcsövesek (Tracheata)
6/Osztály (Classis)/Rovarok (Insecta)
B./Alosztály (Subclassis)/Színrovarok (Holomerentoma)
b./Csapat (Legio)/Felsõrendû rovarok (Pterygota)
31./Rend (Ordo)/Hártyásszárnyúak (Himenoptera)
b./Alrend (Subordo)/Nyelespotrohúak (Apocrita)
B./Osztag (Cladus)/Fullánkosok (Aculeata)
/Családsorozat (Superfamilia)/Méhalkatúak (Apoidea)
54./Család (Familia)/Méhek (Apidae)
/Alcsalád (Subfamilia)/Mézelõméhek (Apinae)
3/Nemzetség (Genus)/Méh (Apis)
/Faj (Species)/Mézelõ (Mellifica)
/Fajta (Varietas)/Krajnai (Carnica)
A család
A méh családban él. A méhközösségben a család szó azt jelenti, hogy a szülõk és utódok együtt élnek és együtt végzik a fennmaradás érdekében a tevékenységeket. Az évszakok változása szerint változik a népesség terjedelme.
A család felépítése: méhanya, dolgozók, herék. A társas élet alaptevékenységei: munkamegosztással a fészeképítés, az ivadékgondozás, élelemgyûjtés és élelelemtárolás, hõmérséklet-szabályozás.
A munkamegosztás elsõdleges szintje a méheknél nemi alapon történik. Az ivadék létrehozásában a hímnek csak a termékenyítés elvégzésével egyszeri szerepe van, a többi munkát az anya és a dolgozók végzik.
Méhanya
A méhanyát egyszerûen anyának, ritkábban királynõnek nevezik. Egy méhcsaládban normál esetben egy anya van. Az anya teste nagyobb a munkásénál. Az anya két fontos szerepet tölt be: a szaporítás letéteményese (nászrepülés, párzás, petézés) és a család tevékenységének összehangolója. Az anya feje legalább 32 feromonnak a forrása.
A feromonok (üzenetközvetítõ váladék) a családon belüli információ eszközei, a rovarközösség egy tagja által kibocsátott illó anyagok, amelyek ugyanannak a fajnak az egyedeiben bizonyos pszichológiai vagy magatartásbeli választ váltanak ki. Ha az anya elpusztul, a családon egy napon belül az árvaság érzete vesz erõt. Sír a család. Az anyai feromon eddig gátolta az anyanevelést, most hiányzik. A méhek néhány fiasításos sejtre anyabölcsõt húznak. Az új anyának egy másik formája a csendes anyaváltás. Az idõs anya feromonjának csökken a gátlóereje. Eljön az a pillanat, hogy a munkások anyabölcsõt építenek, amelybe bepetézik az öreg anya. Mielõtt kikel és petézni kezd az új anya, az idõs anya csendesen eltûnik.
Dolgozók
A dolgozó méh fejletlen nõnemû alak. A méhcsalád tömegét a dolgozók, vagy más néven a munkásméhek alkotják. Télen a számuk 8-12 ezer, míg nyáron az erõs méhcsaládoknál akár 60-80 ezer is lehet. A család minden munkáját a munkásméhek végzik. Életük elsõ felében takarítanak, a fiasítást és az anyát táplálják, építenek és élelmet raktároznak. Életük második felében gyûjtõ munkát végeznek. Elõbb virágport, majd nektárt, a legidõsebbek pedig vizet és méhszurkot (propoliszt) hordanak. A gyûjtésnél a méhek jelzést adnak egymásnak, eltáncolják a nektárlelõhely irányát, távolságát.
Akad a kaptárban több olyan idõs gyûjtögetõ méh, amely sem az egyik, sem a másik táncára nem figyel oda. Járják a maguk útját és újabb és újabb lelõhelyet keresnek, õk a kutató méhek.
A gyûjtõ életkor elõtt némelyik méhbõl õr lesz. A család bejárója igen kifinomult megkülönböztetõ munkát ró az õrökre. Az idegen illat mûködésbe hozza az õrmechanizmust, a kaptárillat, a magabiztos, természetes hazaigyekvés pedig szabad “jövést-menést” enged a család saját tagjainak és az eltévedteknek. Itt kell megemlíteni a méhszúrást, mivel a legfõbb védekezés eszköze a fullánk. Mivel a család nagy élelemkészletet halmoz fel és együtt él ivadékával, így sok a prédára leselkedõ ellensége, beleértve az embert is. Fejlett védekezõ magatartás alakult ki náluk. Szúrás közben feromont bocsát ki a méh, és így az ellenségre irányítja a többiek figyelmét. Ezek a riasztó feromonok igen gyorsan elillanak. A fullánk horgos és bennszakad a megszúrt bõrében, ezáltal a család védelmében elpusztul a méh.
A tisztogató tevékenység igen általános a munkásméhek között. Egymást is gyakran tisztogatják. Tisztogatási tánccal hívják fel a figyelmet.
A fészek közepének hõmérséklete 35°C. A külsõ hõmérséklet bármilyen magasra szökken – bizonyos határon belül – a fészek hõmérséklete megtartja ezt az értéket. Mikor a külsõ hõmérséklet megközelíti a belsõt, akkor különféle hõszabályozó tevékenységbe kezd a család. Legelõször is a méhek megbontják a fürtöt, szétoszlanak a lépeken és egyesek elhagyják a kaptárt. Ha a hõmérséklet tovább emelkedik, a kaptárkijáróban álló méhek befelé fordulva gyorsan rezgetni kezdik szárnyaikat, így keltenek huzatot. Más egyedek ugyanezt teszik a kaptár belsejében.
A szellõztetés munkájának elsõsorban a dajkák foglalkoznak. A víz vagy híg nektár elpárologtatásával is tudják csökkenteni a család belsõ hõmérsékletét. Ennek céljából vízcseppeket terítenek el a sejteken. Vízkészlete soha nincs a családnak, a dolgozók ezt a gyûjtõktõl kapják.
Az elsõ fagypont alatti napok hidege hatására, a méhek telelõ fürtbe húzódnak: a méhek szorosan egymás mellé bújnak.
Herék
Tavasszal konok erõvel nevelik a családok a heréket. A herék a méhcsalád hímivarú tagjai, fõ tevékenységük az anya megtermékenyítése. A here nagyobb a munkásméhnél (15,5-18 mm). Nincs fullánkjuk. Családonként néhány száztól, akár ötezerig is elõfordulnak. Párzáskor a here hímivarszerve az anya fullánkkamrájába bennszakad és ebbe a csonkulásba belepusztul. A herék kaptáron belül semmit nem csinálnak, legfeljebb jönnek, mennek a lépeken és várják a párzási lehetõséget. Nyár végén ahogy készülnek a télre a család túlélése érdekében már nem növeli a létszámot és csökken a méhállomány. A tél folyamán a herék a család számára feleslegesek, így ahogy csökken a hordás, nem engedik a mézhez a heréket, ettõl legyöngülnek, majd elûzik õket.
A méhek tánca
A méhek egyedülálló jelzõ tevékenysége, a méhek tánca (pl. eddig említett tisztogatási tánc). Közeli nektárforrás esetén, ha 25 m-en belül van a nektár, csak a virágról ad jelzést és a lépen körtáncba kezd. Ha a gyûjtési hely 100 m-re vagy azon túl van riszáló táncot jár. Itt két újabb adattal egészül ki az információ: a lelõhely irányával és távolságával.
A méh felépítése
A test a kifejlett méhnél fejre, torra és potrohra tagozódik. Az egyes testtájak szelvényekbõl állnak.
Fej
A fejen helyezkednek el a szemek, a csápok és a szájrészek. A méhnek kétféle szeme van: pontszeme és összetett szeme. A kifejlett méheknél a homlok közepén egymáshoz közel két csáp kapcsolódik a fejhez. A fej alsó részén találjuk a szájnyílást, amelyhez függelékként különbözõ szervecskék, a rágók, a szívó és nyalogató szerv kapcsolódnak.
Tor
A tor szelvényein függeszkednek a lábak és a szárnyak. Kifejlett méhnek négy szárnya és három pár lába van.
Az elsõ pár lábon a sarokízület belsõ szélén mély félkör alakú bemélyedés van, melyet sûrû kitinszõrök borítanak (kefécskék). Ezek a csápok tisztogatására szolgálnak.
A második lábpáron a munkásméheknél a lábszár belsõ szélén egy tüske van, ami a virágporcsomag hátsó lábról való leválasztására szolgál.
A munkásméhek harmadik pár lábszárának külsõ felületén alakult ki a virágpor tárolására alkalmas kosárka.
Potroh
A potroh szelvényei hátrafelé szûkûlnek, mely szabad szemmel is jól látható. A munkásméh potroh szervei mézhólyag, fejletlen petefészek, csõszív, gyomor, vékonybél, vastagbél, mirigyek, fullánk.
A méhek fejlõdése
A méhek nem alszanak téli álmot. Mégis ébredésnek hívhatjuk a téli nyugalom végén a tisztuló kirepülésen át a rendszeres röpködéshez vezetõ idõszakot. A telelés végén, amikor az idõ tartós melegre fordul erõsebben nekilendül az anya petézése. Az anya a lépeken lerakja a petéket, majd nyolc nap múlva a dolgozó petébõl lárva másnevén álca vagy fiasítás fejlõdik. A fiatal fejlõdõ méheket növekedést serkentõ anyaggal, méhpempõvel táplálják a dajkaméhek. A 21. nap elteltével kikel a méhecske. A fiatal méh kikelés után két és fél napig úgyszólván pihen, pontosabban tisztogatja a lépeket és az idõsebb álcákat már képes etetni mézzel és virágporral. A harmadik nap után már elkezdi etetni a fiatal álcákat méhpempõvel. Tíznapos koruktól kezdenek a fiatal méhek a külsõ környezettel megismerkedni. Tizenegynapos koruktól a munkásméhek viaszt termelnek, takarítanak, mézet és virágport raktároznak, illetve õrzik a bejárót. A gyûjtõ munkát a méhkek általában 21 napos korukban kezdik el.
Méhlakás
Eredetileg a méhek lakása faodú, sziklarepedés, földüreg volt. Késõbb használtak például gyékénybõl font kasokat. A méhek a mai világban már ember készítette kaptárakban élnek. A kaptár ládaszerû építmény, ami fából, mûanyagbõl, hungarocellbõl is készülhet, mely legfontosabb része a keret. A keret lécekbõl áll, mely dróttal van átfûzve és ehhez olvasztják a lépszeletet.
Viasz
A viasz szerves összetételû. A méhek potrohuk gyûrûzeteinek hasoldali alsó részén folyékony, olajszerû anyag szivárog át, mely apró lemezzé szilárdul, melyekbõl lépépítményt készítenek. A lép sejtjei hatszögûek. A sejteket a méhek felváltva élelemraktározásra és fiasításra használhatják. A méhek különféle sejteket építenek, alakjuk és rendeltetésük szerint eltérnek egymástól: dolgozósejt, heresejt, anyasejt (anyabölcsõ). A frissen épített sejt fala fehér viaszból épül.
Virágpor
A virágpor gyûjtését a család szükséglete határozza meg. A méhmegporzás hatása illetve jelentõsége sokoldalú, a rovarmegporzást kívánó növények termesztéséhez nélkülözhetetlen (pl. almatermesztés). A méhek a lábukon lévõ kosárkákba gyûjtik a virágport. A virágporteherrel hazatérõk maguk helyezik el közvetlenül a lép sejtjeibe a virágporcsomókat. A virágpor igen dús fehérjékben és szabad aminosavakban.
Propolisz
Görög szó, jelentése: a város védelmi rendszere. Amikor az idõ alaposan felmelegedett a nyár, a vadgesztenye, a vörösfenyõ rügyeirõl gyûjtik a gyantás nyersanyagot, amit bizonyos mirigyváladékkal kevernek. Így nyerik a méhek a propoliszt. A méhek a kaptár repedéseinek és a fészekben elõforduló nyílásoknak a betömésére, megerõsítésére, valamint a kaptárba behatolt kis állatok hullájának bebalzsamozására használják. Legfontosabb azonban, hogy a kijárónyílás elõtt “lábtörlõt” készítenek, amin minden a kaptárba jövõ, onnan távozó méhnek át kell haladnia. Így megvédi a méheket a vírusos és baktériumos fertõzések ellen. Mivel a propolisznak jelentõs baktériumölõ és baktériosztatikus hatása van. A virágporhoz hasonlóan a kosárkákba csomózottan viszi haza.
Méhméreg
A méhméreg kellemes szagú, átlátszóan tiszta, savas kémhatású folyadék. Fontosabb összetevõi: enzimek, fehérjék és különbözõ aminvegyületek.
Méhszúráskor az ember szervezetében elõször nagy fájdalomérzet keletkezik, amely néhány perc elteltével erõteljes viszketõ érzéssé alakul. E rövid idõ alatt a szúrás környéke megduzzad, gyulladttá vizenyõssé válik és égetõ érzet is kialakul.
A méhméregben lévõ anyagok erõs értágító hatásúak és a vérnyomás hirtelen leesését, ájulást okozhatnak a méhszúrásra érzékeny emberekben. A méhszúrás kedvezõtlen hatásai elkerülhetõk megfelelõ védõruha használatával. A méhméreg értágító hatásánál fogva fõleg izületi bántalmak gyógyítására is felhasználható, illetve erõs baktériumölõ hatása is van. A továbbiakban nem foglalkozunk a méhméreg az emberi szervezetre gyakorolt jótékony hatásával, mivel még nincs olyan módszer, amivel a méhektõl azt kíméletesen el lehetne szedni.
Fontos a fullánk szúrást követõ gyors, szakszerû eltávolítása is. A fullánkot körömmel egyik oldalról kaparva kell eltávolítani, mert a kaparás közben a méregcsatornát összeszorítjuk és így megakadályozzuk a méreg további bejutását a szervezetbe. Ellenkezõ esetben összenyomnánk a méreghólyagot és ezáltal a szervezetünkbe juttatnánk még több mérget.
A fullánk a méh szervezetébõl a méreghólyaggal együtt kiszakad és ezután a méh elpusztul.
Felhasznált irodalom:
Dr. Szalay László: Bioméhészet
Mezõgazda Kiadó, 1999
Báró Ambrózy Béla: A méh
SITAM 1992, Negyedik változatlan utánnyomás
Nikovitz Antal: A méhészet kézikönyve I-II.
Az Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóközpont és a Hungaronektár kiadása, 1983
Szalay László – Halmágyi Levente: Gyógyító mézek és mézelõ gyógynövények
Magyar Méhészek Egyesülete, 1998
Méhész Szakképzés, Méhbiológia
GATE Regionális Távoktatási Központ Gödöllõ, 1998
Benedek Pál-Manninger Sándor-Virányi Sándor: Megporzás mézelõ méhekkel
Mezõgazdasági Kiadó – Budapest, 1976