Kutatóbúvár elefántfókák

Dél-georgiai elefántfókák fejére ültetett készülékekkel mérik a déltengeri vizek hõmérsékletét, mélységét és sótartalmát amerikai kutatók. A kutatók régóta szeretnék megérteni az óceán magatartását, csak eddig nem tudtak elérni olyan mélységekbe, ahová ezek az állatok képesek alámerülni. "Az elefántfókák több ezer kilométereket úsznak, kétezer méter mélyre merülnek, és így olyan helyekre is eljutnak, amelyeket másképp nem lehet feltárni" - mondta Mike Fedak, a St. Andrews egyetem tengeri emlõs kutatórészlegének munkatársa. A fejükre helyezett szerkezet rögzíti a mélységet, a víz hõmérsékleti értékeit és sótartalmát. Amikor a fókák felbukkannak a felszínre levegõt venni, egy mûhold továbbítja a kapott adatokat a Skóciában állomásozó természettudósoknak. Az elefántfókák által gyûjtött információkkal tanulmányozhatják, hogy a hõmérséklet és a sótartalom változása hogyan befolyásolja a víz áramlását a különbözõ mélységekben. Emellett többet tudnak meg az elefántfókák és táplálékuk, a tintahalak életérõl.

Ha hajókról vesznek mintákat kötélen leeresztett érzékelõk segítségével, tíz évig kell az adatokat gyûjteni ahhoz, hogy képet kapjanak a frontok mozgásáról. A fókáknak köszönhetõen ez az idõtartam szám fél évre csökkent. A fókák segítségével kutatott régiónak jelentõsége van a nagy óceáni körforgásban, a víztömegek mozgásában, amely viszont abból a szempontból érdekes, hogy az energiának az éghajlati rendszerben való újraelosztásában van része.

A kutatóintézet már több mint két éve dolgozik a projekten, francia, ausztrál és amerikai tudósok közremûködésével. A projekt párhuzamosan fut több kutatással együtt, amelyekben oroszlánfókák, tonhalak sõt cápák segítségével gyûjtetnek adatokat.

A projekt biológiai szempontból is fontos, hiszen segítségével látni lehet az óceán valódi világát és a környezetet, s talán azt is segít kideríteni, miért változnak az elefántfóka populációk ennyire eltérõ módon - mondta a tengeri emlõs kutatóintézet munkatársa. A cél a faj megõrzése. Biológiai szempontból a Dél-Georgia négyszázezres fóka-populációja a legnagyobb, és nagyjából változatlan azóta, hogy az ötvenes években véget vetettek a nagy vadászatoknak. Ezzel szemben vannak olyan csoportok, amelyek száma egyre csökken.

Bámulatos tényekre derült fény a fókák merülési képességeivel kapcsolatban is: a fókák idejük csupán tíz százalékát töltik a szárazföldön. Sokkal jobban szeretnek a vízben úszni, harminc perctõl akár egy óráig folyamatosan. Akár 2 kilométer mélyre is képesek lemerülni, ahol óriási, 200 bar nyomás uralkodik. Miközben merülnek, valamiképpen csökkenteniük kell az anyagcsere-rátájukat, ezért szervezetüket jórészt takarékra állítják. A fókák útközben gyakorlatilag alszanak, és csak 1500 méteres mélységben ébrednek föl, bízva abban, hogy ráakadnak kedvenc csemegéjükre, a tintahalra - mondta el Martin Biuw, az intézet munkatársa.

A kutatók hangsúlyozzák, hogy az állatokat nem zavarja a fejükre helyezett adatrögzítõ. A dobozkákat ragasztóval rögzítik, s egy évig maradnak a helyükön, vedléskor maguktól lepottyannak. (MTI - Budapest)