Az ál-cserepesteknõsök nem csupán a Föld mágneses terének erõsségét ismerik fel, hanem az erõvonalak Földdel bezárt szögét is - derítették ki amerikai biológusok.
A két adatból pedig egyfajta mágneses ujjlenyomatot határoznak meg, amely jellemzõ az egyes régiókra. Így határozzák meg az állatok helyzetüket.
A tengeri teknõsök egész óceánokat szelnek át. Eddig rejtély volt, miként képesek az állatok vizuális tájékozódási pontok nélkül eljutni céljukig.
Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
A tengeri tájékozódás nehezebbik része azonban a kelet-nyugati elhelyezkedés megállapítása - fejtette ki a Current Biology címû folyóiratban megjelent tanulmány elsõ szerzõje, Nathan Putman. Az állatok, mint kiderült, a mágneses mezõ erõssége mellett az erõvonalak Földdel bezárt szögét is kiszámítják. Így több információt nyernek a mágneses térbõl, mint eddig gondolták. Képesek meghatározni az egyes tengeri területek ujjlenyomatát.
A kutatók úgy jöttek rá minderre, hogy fiatal teknõsöket tettek ki a vízben két mesterségesen gerjesztett mágneses mezõnek, amelyek megfeleltek a 20. északi szélességi fokon elõfordulóknak. Amennyiben a mágneses mezõ az Atlanti-óceán nyugati felén, Puerto Ricónál mérhetõt utánozta, akkor az állatok északkelet felé úsztak.
Amennyiben az Atlanti-óceán keleti felén, a Zöld-foki szigeteknél mérhetõhöz hasonlított a mezõ, a teknõsök délnyugatra fordultak. Az ál-cserepesteknõsök (Caretta caretta) szinte világszerte elõfordulnak, akár száz kilósak is lehetnek, páncéljuk hossza pedig meghaladhatja az egy métert. Kikelésük után azonnal elhagyják a partot, és csupán évek elteltével térnek vissza otthonukba.
