Multik és az állatbefogás titkai Magyarországon

Önkényesen föloldom a hallgatási fogadalmamat most, hogy fölhagyok a veszélyes állatkák befogásával – mondta Both Zoltán, aki eddig az ország egyetlen hivatásos vadállatbefogója volt.

Megfizették a multik a hallgatását, mentségére szolgáljon: jól jött az a pénz, kinek ne jött volna jól.
Pénzt adtak a multik a hallgatásáért, pedig elõfordult, hogy chips-szállítmánnyal érkezett madárpókok futkostak a hipermarketben. – Akárhová tárcsáztak, az állatkertnek, a katasztrófavédelemnek vagy a rendõrségnek, mindenhonnan engem riasztottak – így a Siófokon élõ vadállatbefogó. – Egy bevásárlóközpontban hajnalban egy hatalmas skorpiót láttak bemászni a biztonsági õrök a egyik ruházati üzletbe, a rácsok alatt. Reggel jött egy menedzser, s épp a jegyzõkönyvet töltöttem ki, amikor megkérdezte: ez ugye nem fog megjelenni egyetlen médiában sem? Persze, már szerepeltem többször a bulvársajtóban, sejtette, mire számíthat. Mondtam, mennyi a kiszállási díj, azt felelte, a dupláját is odaadja, csak hallgassak. Fiatal voltam, kellett a pénz, hát hallgattam - írta az egyik online magazin.

– Olyanra is emlékszem: a bulvárlap fotósa elõbb értesített – így Both Zoltán. – Felhívott, hogy ott vár az áruházban, mert egy kétméteres thaiföldi patkánysiklót találtak a ruhák között. Egy perc múlva már hívtak is az üzletbõl, tudták a számomat, nem elõször fordultam meg náluk. Utána, amikor a sajtó érdeklõdött, azt állították: semmi sem igaz az egészbõl, náluk az áruk többszörös ellenõrzésen esnek át.

Az egyik legemlékezetesebb esete a madárpókos. – „Budapest-külsõrõl” hívtak: ahogy kinyitották a chipses szállítmányt, madárpókok másztak elõ belõle. Összefogdostam a raktárban néhány elfutott pókot, de közben már az eladótérben is láttak egyet. Mondtam, három órára zárják le az áruházat, mert ki tudja, mennyi szabadult el és ezek nagyon veszélyesek. Azt válaszolták, mit képzelek én, az több milliós kiesés volna. Adtak mellém egy biztonsági õrt azzal, hogy tolnom kell egy kocsit mintha vásárló volnék és feltûnés nélkül vizsgáljam végig az üzletet, de nehogy kitörjön a pánik. Egy pókot sikerült is megtalálnom. Mire kitöltöttem a számlát, már ott volt elõttem a titoktartási nyilatkozat, amit alá kellett írnom. Az állt benne, ha megjelenik a történet a médiában, akkor beperelnek és kártérítést követelnek tõlem. Egy ilyen kiszállásért úgy hatvanezer forintot kértem, de õk hajlandók voltak ezen felül még kétszázezret a zsebembe tenni. Persze, ez nekik fillérszámba megy. Mert a pénz a legfontosabb, soha sem az emberek biztonsága.