Az Oxfordi Egyetem kutatói elsõ ízben tanulmányozták különbözõ emlõscsoportok agyának evolúciós fejlõdéstörténetét. Rájöttek, hogy meglepõen eltérõ ütemben változott az agynak a testmérethez viszonyított nagysága, és szoros kapcsolatot állapítottak meg e között és az állat társas mivolta között.
Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
A viszonylag nagy aggyal rendelkezõ fajok általában szilárd szociális csoportokban éltek, illetve élnek. A magányosabb emlõsök, mint a macskafélék, a szarvasok és az orrszarvúk agya sokkal lassabban nõtt ugyanazon idõszak alatt.
Korábbi kutatások arra utaltak, hogy az agynak a testnagysághoz viszonyított mérete minden állatfajnál hasonló ütemben növekedett. Az amerikai tudományos akadémia folyóiratában közzétett új eredmények ezzel ellentétben rámutatnak arra, hogy a különbözõ emlõscsoportok evolúciós agyi fejlõdése igencsak eltérõ ütemben zajlott.
Úgy tûnik, a társas emlõsöknek - az embert is beleértve - több kihívással kellett szembesülniük, mint a magányosan élõknek. A csoportos életforma szervezést és együttmûködést igényel, ez pedig kihat az agy méretére is. Mivel az ember még a majmoknál is szociálisabb, együttmûködési képessége jelentõsen hozzájárult ahhoz, hogy uralja a Földet.