A tavaszi idõszakban szervezett formában megkezdõdik a minden évben szokásos ingyenes lomtalanítás. Ilyenkor mindenki a közterületre teszi ki a megunt vagy már nem használatos dolgait: bútorokat, tönkrement mûszaki eszközöket és egyéb lomokat. A "nagytakarítás" közben azonban felmerülhetnek olyan veszélyek, amelyek állatainkat is érik. Ebben az idõszakban kisebbfajta népvándorlás indul meg: kisteherautóval vagy utánfutóval felszerelt személyautókkal sokan járják az utcákat, hogy a mások számára használhatatlanná vagy mûködésképtelenné vált tárgyakat összegyûjtsék. 
Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
Ezzel semmi baj nincs, így ment ez eddig is, és így megy majd ezután is. Csakhogy a tapasztalatok alapján elmondható, hogy elsõsorban a családi házas övezetekben ilyenkor megugrik a betörések száma, aminek egyik kísérõjelensége, hogy a kétségbeesett gazdák gyakrabban keresik fel az állatorvost, mert kutyájukat megmérgezték.
Sajnos egyesek a lomtalanítási területeken megnövekedett gyalogos és autós forgalmat arra használják fel, hogy terepszemlét tartsanak. Megfigyelik, hogy milyen mozgás van az ingatlanok körül, tartanak-e kutyát az ott lakók, ki mikor megy el otthonról, mikor jön haza, van-e riasztó vagy kamera a házban. Elõfordult olyan eset is, hogy a kiszemelt ingatlan kerítését és kapuját fõleg a diszkókban használt, ibolyán túli (UV) fény hatására láthatóvá váló anyaggal jelölték meg, így jelezve: ide érdemes visszatérni.
Sajnos a kutya jelenléte sem rettenti vissza ezeket az embereket. Méreggel kombinált csalétket dobnak az állatnak, de arra is akadt példa, hogy az eb elbódítására az állatorvoslásban alkalmazott - szerencsére keserû - nyugtató zselét helyeztek parizerbe. Ez a kutyának nem okoz maradandó károsodást, csak elalszik tõle, és amint kialussza magát, semmi baja nem lesz.
Más a helyzet a mérgekkel. Az állat sorsa nagymértékben függ attól, hogy sikerül-e idejében észrevenni a mérgezés tüneteit (hányás, vér megjelenése a hányadékban, rosszullét, bágyadtság, esetleg teljes apátia, majd elfekvés, és elhullás), valamint fontos annak megállapítása is, hogy mennyi a felvett méreganyag mennyisége, és milyen a koncentrációja.
Elõször is - amennyiben kedvencünk még éber állapotban, azaz tudatánál van - itassunk vele tejjel. A tej felhígítja a mérget, és bizonyos mértékben megakadályozza, hogy kimarja a gyomor nyálkahártyáját. A legfontosabb azonban az, hogy mielõbb állatorvoshoz vigyük, aki ellenmérget, atropin szulfátot, infúziót vagy szteroidot tud adni az állatnak. Sajnos egyes mérgek esetében még ez sem biztosíték a gyógyulásra.
Megelõzésképpen ebben az idõszakban - ha lehetséges - mindig legyen otthon valaki. Szereltessünk fel riasztóberendezést a bejárati kapuhoz vagy a ház külsõ, rejtett, sötétebb zugaihoz, és tetessünk fel mozgásérzékelõvel ellátott reflektort. Kedvencünket délután etessük meg, hogy este ne legyen éhes, és ne fogadjon el senkitõl semmilyen eledelt. Esetleg forduljunk kiképzõhöz, hogy tanítsa meg kutyánknak az úgynevezett élelemmegtagadást, tehát csak tõlünk fogadja el az ételt, megelõzve ezzel a mérgezést.